Századok – 1945-1946
Tanulmányok - FISCHER ENDRE: A római társadalom legrégibb szervezetéhez 179
A RÓMAI TÁRSADALOM LEGRÉGIBB SZERVEZETÉHEZ 189 értelmű, de az kétségtelen, hogy a városi tribusoknak Servius Tullius korába való helyezéséről értesítő adat hamis, mindenesetre késői kombináció eredménye.6 1 A tribusok és curiák tehát az .ősi törzsszervezet, illetve a nemzeteég-állam intézményei, a római társadalom legrégibb, még a történeti források útján felismerhető szervezetei. Jelentőség tekintetében a curiák messze felülmúlják az ősi tribusokat. Az utóbbiak a törzs állandó letelepülése nyomán elveszítették politikai jelentőségüket; néhány irodalmi utalás mellett,6 2 a későbbi korokra csak a nevük hagyományo zódott, mely a megtelepült törzs helyi felosztásaira ment át. A curiák jelentősége viszont akkor kezdődött igazán, amikor a tribusoké elenyé szett. A nemzetségeknek állami keretbe való tömörülése vallási jellegű szervezetük útján valósult meg, mely egyszersmind a politikai és katonai szervezet feladatkörét is betöltötte. A comitia curiata a gensek vallási, politikai és katonai jellegű gyülekezete, az öregek tanácsa (senatus) és a király (rex) volt a patriarchalis államszervezet alkotmánya nak három konponense. A Róma feletti etruszk uralom a királyi hatalom jogkörének kiszélesítését úgy is elérhette, hogy a comitia curiata és a senatus alkotmányos működését szüneteltette, vagy a vele tartó gensek által ezt a két intézményt a maga szolgálatára kényszerítette. Semmiesetre sem volt azonban szüksége a királyi nemzetségnek a társadalom átszervezésére. A római nemesség mindenesetre a maga intézményeinek tekintette a curiákat, éppen úgy, mint a sen a tust. Ennek megfelelően, az etruszk befolyás után az államot vezető magistratusok mellett, továbbra is ez a két intézmény maradt a patrícius társadalom vezetése alatt álló állam alkotmányának legfontosabb pillére. A curiák politikai jelentősége cs'ak a eenturialis államrend végleges kialakulása után hanyatlott le. Az új patricius-plebeiusi vezető réteg kialakulása tette csak szükségessé a régi nemzetség-állam alkotmányának átalakítását. Az új erőviszonyoknak megfelelően, a régi nemesi társadalom érdekképviseletét ettől kezdve elsősorban a senatus látta el. Az a szívóság mely a nemzetség-állam intézményeit jellemzi, érdekes módon nyilvánul meg a politikai jogait elvesztett curiáknak egészen a köztársaság végéig való fennmaradásában. De még ennél is jellemzőbb a királyság és köztársaság alkotmányjogi viszonya szempontjából az a folytonosság, mely egy merőben régi, a patriarchalis királyság korából származó intézményt, az interrexet és vele az interregnumot fenntartotta a köztársaság idején is, szinte annak bukásáig. Az interregnum annál jellemzőbb intézménye a királyságnak, mert sorsa egyesíti azokat a problémákat, melyek a királyság történetének két (patriarchalis és etruszk) periódusából adódnak, s a mellett közjogi funkcióját már teljesen megbízható adatok alapján rekonstruálhatjuk. A hagyomány az interrex és az interregnum kezdeteit ugyanabba a korba helyezi mint a tribusokét és a curiákét; ezt az intézményt tehát igenrégi, a patriarchalis királyság korából eredőuek kell felfogni, Alátámasztja e megállapítást az interrexek működését előadó tradició, mely az interrex választását a senatussal és a curia-szervezettel hozza kapcsolatba. Az Augustuskori kompilátorok szerint a királyi hatalom gyakorlása az első interregnum alatt úgy történt, hogy a 100 61 V. ö. Beloch: Rg. 265. — H. Last: The Servian Reforms, JR. St. 35, 1945. 30. sk. e- V. ö. Mommsen: R. St. R. III. 97.
