Századok – 1945-1946
Tanulmányok - FISCHER ENDRE: A római társadalom legrégibb szervezetéhez 179
186 FISCHEB ENDEE cidi a ünnepek áldozatai, melyek a curiák hatáskörébe tartoztak, etruszk eredetűek lennének. Van viszont a vallástörténeti adatok között egy, mely különös figyelmet érdemel. A curiák feladatához tartozott Iuno Quiritis v. Curitis tisztelete.41 Iuno kultuszának etruszk leszármaztatása ellen, mint láttuk, komoly érvek szólnak. Viszont a rómaiak történeti visszaemlékezése határozottan állást foglal a Curis-Quiris sabin provinenciája mellett.4 2 A curia és Quiris szavaknak nyelvészetileg is igazolt összefüggése43 és a curiák ősi Iun o-tisztelete annál inkább a sabinok, jelen esetben a Rómát alapító ősi sabin elemek eredeti kultusza felé mutat, mivel a hármas törzs-beosztásnak, tehát a tribusoknak és maguknak a curiaknak éppen az itáliaiak umber-sabell ágánál vannak bizonyítható nyomai. Bár a curiák emléke latin nyelvterületen is fennmaradt,4 4 nagyon valószínűnek látszik, hogy a Róma helyén fennállt két régi település, a latinoké és a sabinoké közül éppen az utóbbinak törzsi illetőleg nemzetségi beosztása lett irányadó a legrégibb római társadalom első állami jellegű szervezetének kialakulásában. A vallástörténeti érvek tehát egészen más irányba mutatnak, mint Altheim állítja, és éppen nem valószínűsítik a curiák etruszk eredetét. Éppen olyan kevéssé meggyőzők, mint Ducati érvelése, aki Altheimhez hasonlóan, valószínűleg az ő nyomán, etruszk eredetűeknek tartja a római tribusokat.4 5 A római példa mellett Ducati Mantuára hivatkozik, melynek társadalmi helyzetéről Vergilius és Servius emlékezik meg.4 6 A Mantuára vonatkozó vergiliusi sor, melyet azután Servius magyaráz, homályos (gens il Ii triplex, populi sub gente quaterni), de ezt a homályt Servius magyarázata éppenséggel nem oszlatja el. Az az értelmezés vizeont, melyet a kérdéses szövegnek Servius alapján Ducati ad, aki a genset tribusnak, a quattuor populit pedig euriáknak minősíti, melyeknek élén lucumok állottak, semmi más, mint a 12 etruszk város-állam szövetségének a római tribus-, illetve curiafelosztással való összeegyeztetésére tett reménytelen kísérlet. A nyelvészeti és vallástörténeti érvek tehát nem nyújtanak támpontot arra, hogy a római királyság történetét, Mommsenit követve, egységes intézményként fogjuk fel, de nem támogatják Altheim theoriáját sem, mely a római királyságot és a római állam alapítását egynek veszi az etruszkok latiumi hódításának korszakával. A római társadalom és állam legrégibb szervezetének és azon belül a tribus-beosztás és főleg a curiákon nyugvó alkotmány kérdésében a döntő érveket a jogtörténeti és társadalomtörténeti kutatásnak kell szolgáltatnia, amint hogy a felvetett probléma is elsősorban e két kutatási ág kompetenciájához tartozik. A jogtörténeti kutatás a régészeti leletek alapján már régebben teljes határozottsággal állást foglalt a római királyság korának két periódusra való bontása mellett. E szerint a Kr. e. 7. sz. közepén 41 Az adatok PW IV. 1816. 42 V. ö. Ovid. Fasti II. 477., Fest. p. 254., Paul. p. 49., 64., Dionys. Hal. II. 50., Sérv. Aen. I. 17. v. ö. E. Bickel: Beiträge zur rőm. Religionsgescliichte, Rhein. Mus. N F. 71'. 191i6. 548. sk. » 43 Walde—Hofmann: Lat. Etymol. Wb.3 315. 44 Täubler: id. ért. 15. 45 Storia d'Italia I. 202. 46 Verg. Aen. X. 202., Serv ad Aen. X. 201—203.
