Századok – 1945-1946
Tanulmányok - FISCHER ENDRE: A római társadalom legrégibb szervezetéhez 179
A RÓMAI TÁRSADALOM LEGRÉGIBB SZERVEZETÉHEZ A legrégibb római történet kutatása a század eleje óta egyre inkább a régészet, a nyelvéeBet, az ethnológia, az összehasonlító jogtörténet és a vallástudomány területére került át. Mióta a multszázad végén a forrpontra jutott történeti hyperkritika a tradíció adatait, a Cicero-Livius-Dionysios-féle értesüléseket éppen úgy kétségbevonta, mint Diód or os történeti forrásértékét, a történészek többsége óvakodott attól, hogy a legrégibb római történet ingoványos területén a rekonstrukció munkájába fogjon. Az inkább analitikus jellegű történeti vizsgálatok mellett, a mult század vége óta nagy intenzitással folyó régészeti kutatások ugyan nagy leletanyagot tártak fel, melynek révén a legrégibb római és itáliai kültúrák ismerete, szinte a történeti megismerés világosságába került, mégis ezeknek az eredményeknek elsősorban a nyelvészet, az ethnológia, az összehasonlító jogtörténet és vallástudomány látta hasznát. A történetkutatás szívesen átengedte a sok veszéllyel járó és kevés sikerrel kecsegtető búvárkodás munkáját ezeknek a tudományoknak, a maga érdeklődési körét pedig olyan területekre koncentrálta, ahol a forráeok nagyobb száma és megbízhatósága a siker nagyobb reményével kecsegtetett.1 Különösen áll ez a római társadalomtörténet régebbi szakaszainak a kutatására, A köztársaság korának nemesi társadalma és annak története, főleg Münzer alapvető vizsgálatai nyomán, ma már tisztán áll előttünk.2 A királyság és a korai-köztársaság korának társadalmára és intézményeire vonatkozó kutatások azonban alig haladtak túl azokon az eredményeken, melyek a legnagyobb történetíró, Th. Mommsen munkáiból kibontakoztak.3 Pedig azóta a történeti kutatások lehetőségei jelentősen kibővültek. A gazdag régészeti leletek a történeti rekonstrukció szempontjából nemcsak új forrásanyag gyanánt jönnek számba, hanem a század elején hitelét vesztett tradieó rehabilitálását is sokszor lehetővé teszik. A nyelvészeti kutatások a régi Itália népeinek nyelvemlékeit olyan mértékig megvilágították, hogy ma már az etruszk ési a többi itáliai állam régi történetét párhuzamba állíthatjuk a római fejlődéssel, és az analógiák mellett figyelemre méltó kölcsönhatásokat is megállapíthatunk. E kutatások fényénél igazolást nyertek azok a történet-1 A legrégibb római történeii kutatás történetére 1.: C. Barbagallo, il • probléma delle origini di Roma, Milano, 1926. Részletes irodalom Piganiolniil, Histoire de Rome, Paris, 1939. - Römische Adelsparteien u. Adelsfamilien, Stuttgart, 1920 3 V. ö. Fr. Leifer: Studien zum antiken Fiihreramt I. Klio, Beiheft, XXIII. 1931. 71. sk. 4 I. Scott: Early Roman tradition in the light of Archaeology, Memoirs of the Am. Academy in Rome VII. 1929. 12*
