Századok – 1945-1946
Tanulmányok - FISCHER ENDRE: A római társadalom legrégibb szervezetéhez 179
18Э FISCHER ENDRE írók, akik először hívták fel a figyelmet arra, hogy főleg a legrégibb korszakokban Róma története függvénye, s nem is különösen jelentős tényezője az itáliai történetnek.5 A nyelvészet érdeme viszont, hogy Róma és az etruszkok viszonyát, melyről a római tradició nemzeti büszkeségből hallgatott és amelyről Mommsen, sőt még Beloch sem vett tudomást, a maga jelentősége szerint — olykor azon túl is — értékelte. A különböző területeken végzett kutatások ilyen módon sok értékes anyaggal szolgáltak, melyek a régi római történet modern szintézisének a lehetőségével kecsegtettek. Attól azonban, hogy a rendelkezésre álló mozaikokból megkíséreljék a történeti összefoglalást, a feladat nehézsége mellett még az is visszatartotta a kutatókat, hogy hiányzott a szempont, mely a szintézis egységét biztosíthatta volna." Ami nagy összefoglaló munka mégis megjelent, az vagy anyag elégtelensége, vagy a szempontok fogyatékossága miatt nem képviselte a tudomány modern állását.7 A nagy összefoglaló aspectust azután a vallástörténeti kutatás találta meg, mely a római vallás legrégibb rétegében az etruszk és görög rétegeket feltárta, s ezzel lehetővé tette nemcsak azt, hogy a régi római vallási történetét egy nagy, Itáliát és Görögországot is magába foglaló egység szempontjából bontakoztassa ki, hanem a római történet régi korszakait is új oldalakról és egy nagy történeti összefüggés szempontjából szerkessze újjá.8 A vallástörténet nagyformátumú kutatója, Fr. Altheim így jutott el a régi itáliai és római történet új nagy szintetikus képéhez, melyben a tradíció alapján álló Niebuhr—-Mommsen-féle iskola eredményeit az új kutatások szemszögéből értékelve és tovább fejlesztve, a legrégibb római társadalom és állam történetének problémáit ismét a tudományos aktualitások vonalába állította." Az Altheimnél feltűnő szempontok helyességét a kutatás nagyrészt elismerte, de éppen a szubjektív meggyőzés művészete, mely Altheim műveit jellemzi, hozta magával, hogy műve inkább kritikusokra, mint folytatókra talált.10 Az alábbi fejtegetések, melyek sok tekintetben éppen az Altheim által felvetett problémákhoz kapcsolódnak, nem ölelik fel a legrégibb római társadalomszervezet valamennyi kérdését; ez nem is céljuk. Mindössze állást kívánnak foglalni a legrégibb római társadalomtörténet néhány problémájával szemben a rendelkezésre álló források és a modern kutatások eredményeinek a felhasználásával. A Cicero—Livius,—Dionysios-féle tradició a római' társadalom legrégibb szerkezetét az államalapító királynak, Romulusnak tulajdonítja. Romulustól származik — e szerint — a népnek 3 tribusba, 30 curiába és 300 gensre való felosztása s ugyanőtőle ered az a másik beosztás, melynek a római társadalom két osztálya, a nemesek (patricii) 5 K. J. Beloch: Gercke-Norden, Einleitung III. 160. sk. E. Kornemann Intern. Monatsschrift (19,20) 487. 6 Ez főleg a kritikai irányra, elsősorban Paisnak és követőinek műveire érvényes. 7 V. ö. az 1930 előtti nagy történeti összefoglalásokat, E. Pais, G. de Sanctis, К. J. Beloch stb. műveit. 8 Altheim: Römische Religionsgeschichte I—III. Berlin-Leipzig 1931— 1933; A history of Roman religion, London, 1938. " Epochen der römischen Geschichte I. Frankfurt 1934, Italien und Rom I—II. Amsterdam-Leipzig 1941. 10 V. ö. G. Dumézil: Les débuts de la religion romaine, Mémorial des Études latines, Paris 1943. 316. skk. 1.
