Századok – 1945-1946
Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147
A .DINASZTIKÜS ELV A ROMÁN ÁLLAMFEJLŐDÉSBEN 165 engedik őket az országra törni. Kérés és fenyegetés, aktív vagy passzív magatartás mögött ugyanazt az aggódást, a trónkövetelőktől való heves félelmet látjuk, mely a vajdasági uralkodók életét állandóan keserítette.3 5 A kézrekerített trónkövetelő sorsa természetesen nem volt irigylésre méltó. III. Vlad TePe §> a kegyetlenségéről hírhedt havaselvi vajda török íróknak keresztény forrásokban is megerősített adatai szerint székhelyével szemközt hat mérföld hosszú sövényt állíttatott, melynek közeit karóbavont emberekkel töltötte ki. „így győzött fejedelemtársain" — teszi hozzá az oszmán elbeszélő.86 Egyszerű lenyakazás vagy megcsonkítás kedvező megoldásnak számított. A csonkítás szokásánál meg kell állnunk egy pillanatra, mert itt deríthetjük fel az egyetlen elvet, mely a vérségi öröklés nagy általánosságát némileg korlátozta. A „silányabb" trónkövetelőt — olvastuk Tranquillusnál — nem ölték meg, hanem csak megcsonkították. Rendszerint orrukat (helyesebben orrcimpájukat) vágták le, mint Vlad Cälugär írta idézett 1494. július 1-i levelében arról a vakmerőről, aki „vajdafinak mondotta inasát", vagy mint azzal a Jonasco-Bogdannal történt, akit Aron vajda 1592-ben helyi jelentőségű felkelésének elfojtása után elfogatott, megcsonkíttatott és azután kolostorba záratott.37 A megcsonkított trónkövetelőktől már nem kellett tartani. Miért? „Mert fogyatkozásuk következtében nem engedték őket többet uralomra jutni" —- magyarázza meg Tranquillus elbeszélése végén. Tehát a megcsonkítás, a testi fogyatkozás a XVI. század románjainál — mint a fejlődés bizonyos fokán a világ minden népénél —• olyan megbélyegzést, „tisztátalanságot" jelentett, mely a különben uralomképes egyént megfosztotta képességétől, uralkodásra alkalmatlanná tette. Az alkalmasság, idoneitas elvének egy ősi, primitív válfajával állunk itt szemben, mely régebben a nyugati államok gyakorlatában is megvolt és elég bőven alkalmaztatott mindaddig, amíg az egyház hatásai az elvet új, vallási-erkölcsi tartalmakkal nem töltötték meg. Ilyen új tartalmak beszüremkedésére a román alkalmasság-elv fejlődésében is látunk valamelyes példákat, bár inkább csak korszakunk vége felé vagy a következő korban. A krónikások keserű szavakkal kárhoztatják Rares Péter idősebb fiát, aki „elszakadt a keresztény szokásoktól", török módra háremet tartott s végül maga is törökké lett. Öccsét, Istvánt, aki „a legjobb úton volt afelé, hogy kövesse bátyját" ebben az istentelenségben, a felháborodott bojárok meggyilkolták. Ureche hosszasan mente-35 Adatokra !. pl. Elekes L.: A magyar-román viszony a Hunyadiak korában. Mátyás király emlékkönyv (szerk. Lukinich I., Budapest, 1940) I. 191— 102. 1. 36 Thury J.: Török történetírók I. (Budapest, 1893) 85. s köv 1., keresztény forrásokra v. ö. I. Bogdan: Vlad TePe 5 narajiunile germane §i ruseçti asupra lui (Bucure^ti 1896) függ. 37 Ureche i. kiad. 180—181. 1. — Calugár levele: Bogdan: Documente privitoare la relajiile .. . 342. 1.
