Századok – 1945-1946
Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147
166 'elekes lajos geti eljárásukat, magyarázza felindulásuk jogos voltát és végül zsoltáridézettel mutatja ki, hogy a bűntett ezúttal az isteni világrendet szolgálta.3 8 Effajta esetekből arra következtethetünk, hogy idővel már az istentelenség, a kereszténység megtagadása és végül —— legkésőbb — talán a hatalommal való visszaélés is alkalmatlansági kritériumnak számított s adott esetben ellenállásra, uralomfosztó kísérletekre nyújtott okot. A most tárgyalt korszakban azonban ilyen elképzelések még nem mutatkoznak. Sőt a testi fogyatkozást sem tekintették mindig jogfosztó körülménynek: III. Bogdan moldvai vajda például, mint mellékneve — cel Orb — mutatja, vak, helyesebben félvak volt. Szükségtelen kiemelnünk, hogy az alkalmasság elvének ilyen érvényesítése csöppet sem enyhítette a trónharcok hevességét s azt az állandó bizonytalanságot, mely a kiújuló pártvillongások nyomán csaknem lehetetlenné tette a román államok egyenletes fejlődését. A baj annyira meggyökeresedett, hogy a külföldiek mármár alapvető hibának minősítették s a románság hajlamait tették érte felelőssé. „Nincs hitványabb és hitszegőbb fajta, a hamis eskü sem számít náluk bűnnek" — foglalja össze lesújtó véleményét a személyes tapasztalatok alapján elkeseredett Tranquillus Andronicus. „Könnyűvérű nép az, mindig kész, hogy fejedelmének tőrt vessen" — írja az elfogulatlanabb Chalkokondylas —, „harcban kiváló emberek, de rossz törvényekkel kormányoztatnak . . . nem ragaszkodnak fejedelmeikhez, hanem amint kellemesebbnek vélik, cserélgetik őket, most ezt, majd amazt emelvén maguk fölé".39 Pedig a népnek a trónküzdelmek lefolyásában igen csekély szerepe volt. Érdemi részük még az előkelőknek is csak akkor jutott, amikor a választási elv lassan-lassan áttörte a dinasztikus öröklés hagyományos törvényét, ez pedig csak későn, fokozatosan következett el. A trónharcokat minden következményükkel együtt az érdekeltek magánügyének tekintették. A krónikák hűvös közömbösséggel siklanak át a gyilkosságok, merényletek, véres tettek sorozatán „X. Y. megölte"; „uralkodott, míg Z. a fejét nem vette" — jegyzik meg tömör tárgyilagossággal egyik-másik szomorú sorsú vajda neve mellett. Később, a bojárság politikai öntudatra ébredésének idején már itt-ott helytelenítő hangok is hallatszanak, de akkor is inkább az előkelők soraiban rendezett vérfürdők, mint a trónkövetelők küzdelmei miatt. Amennyire a rendelkezésre álló, gyér forrásadatokból megállapítható, a trónharcokat kis seregekkel vívták. Ezek a. vajdák és vetélytársaik szűkebb környezetéből, rokonságukból, kíséretük-38 I. kiad. 116—IIIS. 1. Hasonló felháborodással magyarázták Cornea bojárjai, hogy az előző vajda, akit meggyilkoltak, voltaképen török volt, akit a szultán bujtatott moldvai viseletbe — amivel nemcsak vérségi kapcsolatainak fogyatékosságát, hanem keresztény szempontból vett ..alkalmasságának" hiányát is akarták érzékeltetni. 39 Bonni kiad. 201.. 77 1. — Tranquillus i. h. LXXV1. 1.
