Századok – 1945-1946
Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147
160 'elekes lajos (lói hatáskörrel intézték részországuk ügyeit. Kísérletük azonban, mely — mint a korukbeli moldvai állam, társadalom és művelődés sok más vonása is — erősen emlékeztet a szomszédos Litvánia berendezkedéseire, nem vezetett tartós eredményre. István néhány év multán megszegte a megállapodást, megvakíttatta bátyját és helyreállította az egységes moldvai vajdaságot.2 3 A vajdacsalád férfitagjai tehát egyénileg, osztatlanul örökölték a hatalmat. De hogy melyikük örökölje, arra nézve semmiféle kialakult elv, vagy szokás nem volt. Havaselvén a XIV. századi vajdák a következőképen sorakoztak egymás után: az országalapítót fia Sándor követte, ezt ismét fia Vladislav; azután ennek testvére Radu következett, majd az utóbbinak két fia, Dan és Mircea (vagyis: testvérek) egymás nyomán. Primogenitúráról tehát szó sem lehet; ha hihető is, hogy Vladislavnak nem maradt fia, azt biztosan tudjuk, hogy Dannak maradt: II. Dan, aki később, a XV. század húszas éveiben szerezte meg az uralmat. Felmerült az a nézet, hogy ebben az első időben az öröklés a senioratus rendje szerint folyt, azaz mindig a család legidősebb férfitagja uralkodott. Ez ellen szólna, hogy Basarabának — mint Károly Róbert király egyik okleveléből tudjuk — több fia volt, akik Í330 táján már elérték a férfikort (részt vettek apjuk fegyveres felkelésében), tehát testvérüknek, a második vajdának halálakor nyilván idősebbek voltak, mint annak fia, aki az uralomban soron következett. Kérdés azonban, életben voltak-e még. Ez a kérdés — és ennek folytán a senioratusi öröklés problémája — életrajzi adataink fogyatékossága miatt nem dönthető el. Ugyanilyen okból kell válasz nélkül hagynunk azt a kérdést is, vájjon a másik vajdaságban — ahol az első évtizedekben fiak és testvérek éppoly kuszán örököltek egymás után, mint Havaselvén — senioratusi rend, vagy pedig egyszerű rendszertelenség uralkodott-e.24 Változás mutatkozik a XV. század elején, amikor úgy látszik, mindkét vajdaságban kísérlet történt a primogenitúra bevezetésére. I. Mircea már egy 1391-i oklevelében hangsúlyozza, hogy azt (legidősebb) fia, Mihály vajda is meg fogja erősíteni. Nem lehetetlen, 23 L. pl. Ureche i. kiad. 17. 1. (A régebbi krónikák előadása csak részletekben tér el, lényegben egvező.) Okleveles adatokkal v. ö. Costächescu i. in. II. 681—683., 709—711., 712—715. 1. — Ilia^ék kísérletének párhuzamát a másik vajdaságban hiába keressük. Moldvában sem mérnők ilyesminek, együttes uralommal való próbálkozásnak jelét sejteni más vajdáknak testvéreikkel (így Jó Sándornak Bogdan „zupan"-nal, IÍ. Istvánnak II. Péterrel) együtt adott okleveleiben, amikor a kor többi — sajnos, gyér és homályos — forrásai szerint egyedül gyakoVolták a hatalmat. Ha mégis ilyenvalami lappangana mögöttük, azt véleményünk szerint éppúgy, mint Ilia^ esetében, a litván hatás számlájára kellene írnunk, mely Jó Sándor és fiai idejében, családi és politikai összeköttetések révén, igen erősen érvényesült ebben a vajdaságban. 24 Bogdánt fia Latzko, Mu$at Pétert testvére Komán, ezt testvére István követte, azt a családnak egy bizonytalan leszármazású tagja (talán Péter fia) Iuga, ezt pedig Roman fia Jó Sándor. — Basaraba fiaira 1. Hurmuzaki: Documente 1/1. 633^634. 1.
