Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
116 CSAPODI CSABA Természetesen azért Newton „clarissimus Anglus"9 2 és a newtoniánusokat Cartesius és Gassendi követői mellett a legfontosabb újkori filozófiai iskolának ismerik el. Reviczky azt is tudja róla, bogy olyan híres volt, hogy már életében szobrot emeltek neki.93 Ivancsics metafizikájában egyformán közli Descartes-nak és Newtonnak a mozgásról szóló alapelveit, mint a legibkább elfogadottakat.9 4 Az egyes részletkérdések tekintetében ritka a newtoniánus álláspont elfogadása. Még jellemzőbb azonban ennél a legfőbb newtoni elvvel, az általános tömegvonzással szemben való állásfoglalás. A testekben benne rejlő erő föltételezése a skolasztikusok ,,rejtett tulajdonságainak" (qualitates occultae) emlékét idézi fel bennük s ezért szinte irtózattal utasítják el. Még a legkedvezőbb eset az, ha megkülönböztetik Newton eredeti felfogását a newtoniánusokétól. Jaszlinszky szerint Newton a tömegvonzásnak csak törvényeit állapítja meg, de hogy magát a jelenséget külső vagy belső ok idézi-e elő, azt nem kutatja. Ha tehát a vonzóerőt Newton eredeti értelmében vesszük, akkor el kell fogadnunk; de ebben az esetben az ok ismeretlen marad előttünk. A testek általános belső tulajdonságának tekinteni azonban nem lehet a tömegvonzást, mert ez olyan lenne, mint elfogadni a peripatetikusok okkult tulajdonságait.95 Reviczky is úgy tudja, hogy Newton csak a törvényeit állapította meg a nehézségi erőnek; hogy azonban ez az erő magukban a testekben van, azt csak követői, így Musschenbroek, hirdetik.9 6 Adány András társain túlmenve éles gúnnyal nyilatkozik erről a kérdésről (közelebbről éppen a szilárd testek részeinek egymásközti kohéziójárót van szó): „Mindazok, akiknek értelme megtisztult az eiőítéletektől, világosan látják, hogy a szilárd testek részeinek viszonyát és összefüggését nem lehet fiiozóftíHlag megmagyarázni a newtoni vonzással. Mert mit neveznek ezek az éleseszű angolok vonzóerőnek? Ha csak a testek közeledését és távolodását jelenti, akkor magát az okot nem magyarázzák meg; ha pedig 'vonzáson valamilyen, a testekben benne rejlő és beléoltott erőt értenek, akkor meg éppen ki kell még fejteni, mi, honnan van és miben áll ez az erő? Mert különben ebből az émelygésig emlegetett szóból nem tanulok többet, mint ha azt a kigúnyolt szavát hallanám a peripatetikusoknak, akiket a newtoniánusok nagyon megvetettek: ez ezeknek a testeknek a tulajdonsága, ez a természete, hogy egymást kölcsönösen vonzzák; azoké pedig, hogy taszítják."9 7 A newtoni irányzat tehát még nem érvényesült erősebben a XVIII. század ötvenes éveiben a nagyszombati bölcseleti oktatás-92 Jaszlinszky: Logica 15. 1 93 Reviczky: Physica I. 26. 1. 94 Ivancsics: Metaphysica 145—146. 1 95 Jaszlinszky: Physica I. 153. 1. — A tehetetlenségi erőről ugyanígy: „An vis inertiae sit peculiare corporum attributum? . . . Respondeo: Istud dicendum non videtur." (Uo. 143. 1.) — Más helyen meg éppen' azt mondja, hogy a newtoniánusok Newtonnal szemben vonzóerőt tulajdonítanak a testeknek. (Uo. 167. I.) 90 Reviczky: Physica I. 176. 1. 97 Adány: Physica 196—1(97. 1. — Egy másik helyen ezt írja: A newtoniánusok vis repulsiva-ja „nihil differt ab Arabuni inirinseca virtute, aut occulta qualitate: ergo sicut per banc; ita per illám elasticitas corporum philosophice non explicatur." (Uo. 283. 1.)
