Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
90 CSAPODI CSABA ragaszkodtak, a század második felében azonban már erősen érezhető körükben az űj filozófia hatása. Ugyanez történt a bencéseknél, ahol a XVIII. században betört az addigi szigorú tomizmusba az új irányzat. Általában konzervatívak a szerviták, ágostonosok, sarus és sarutlan karmeliták. Az újabban alakult szerzetesrendek azonban: minimiek, piaristák, jezsuiták sokkal szélesebb kaput nyitottak az új szellem érvényesülésének.7 Nemcsak egyetemes, de magyar szempontból is valamennyi katolikus főiskola közül a jezsuita egyetemek a legfontosabbak a XVI—XVIII. században, mert ebben az időben a Jézus-társaság szinte korlátlan monopóliummal rendelkezett az egyetemi oktatás terén Magyarországon és a külföld katolikus területein. A jezsuita filozófia külön helyet foglal el az újabb skolasztika történetében. Megalapítói a XVI. század nagy spanyol és olasz gondolkozói, elsősorban Suarez, Fonseca, Toletus. Jellemzi őket a régi skolasztikus rendszerektől, tomizmustól, skotizmustól való meglehetős függetlenség, önállóság, alkalmazkodóképesség. Nem annyira egységes szempontból felépített rendszerről van szó náluk, mint inkább egészséges, kritikai eklekticizmusról, amely azonban belsőleg összefüggő egészet alkot. A tomizmussal elentétben, amely az általánosból halad a különös, az absztraktból a konkrét felé, a jezsuita filozófia fordított utat követ. A konkrét, tényleges, megfogható valóságból halad az általános, az elvek felé; útja induktív, analitikus. A tényleges adottságok kritikai feldolgozása, kritikus, analitikus felemelkedés az alapvető fogalmakhoz.8 A XVII—XVIII. században annyiban történik változás a jezsuita filozófiában, hogy sok elemet vesz magába az új bölcseletből. Filozófusaik általában egyrészt szigorúan ragaszkodtak az aristotelesi skolasztikus alapokhoz, másrészt azonban éppen eklektikus, induktív, a valósággal szoros kapcsolatban álló filozófiájuk és a rend különben is erősen értelmi, racionális beállítottsága folytán könnyen és gyorsan tudták átvenni az újkori filozófiából azt, amit jónak és igaznak tartottak, a nélkül, hogy az egész skolasztikus gondolatrendszer felbomlott volna.9 Ez tekinthető általában jellemző vonásnak a XVII—XVIII. századi jezsuita filozófiára nézve. Részletekben tekintve azonban nagy eltéréseket tapasztalunk országonként és egyénenként. A rend vezetősége a XVIII. században is állandóan hangsúlyozta, hogy a filozófiában ragaszkodni kell a skolasztikához, de azt is ismételten ajánlotta, hogy a rend tagjai vegyék tekintetbe az új idők eredményeit és szükségleteit. Ä kiszáradó skolasztika túlzott, szubtilitásokban elvesző spekulációit kerüljék, vegyék át a természettudományok, matematika, fizika új kutatásait. Nem is lehetett £z más-7 L. errevonatkozólag Jansen értekezései közül különösen: Philosophen kath. Bekenntn. 8 Jansen: Die Pflege. 174—176. I. 9 Uo. 187—191. 1.
