Századok – 1945-1946

Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85

KÉT VILÁG HATÁRÁN" 91 ként, hiszen mint tanítással foglalkozó rend gyakorlati szükségből is kénytelen volt tudomásul venni az új eredményeket.1 0 Az egyes rendtartományok tekintetében azt lehet mondani, hogy a spa­nyolok alig vesznek tudomást az új fejlődésről. Hurtado, Arriaga, Oviedo. Lossada nagy elődjük, Suarez szellemében filozofálnak tovább. Portugáliában ebben az időben nincs jelentősebb gondolkozójuk. Itáliában is kevés az emlí­tésremélló, kivéve Tolomeit, másként I'tolemeusl (f 1726), aki viszont egyike abban az időben a legsikerültebb jezsuita filozófusoknak, amennyiben szeren­csésen köti össze a skolasztikus spekulációt és a tiszta metafizikai elveket a modern természettudományos módszerrel és az új tudással.11 Franciaország­ban a Descarles-tal szemben való állásfoglalás két csoportra osztja őket. Vannak köztük Descartes-nak lelkes hívei, mint Vatier, Mesland, mások ellen­ben harcolnak ellene, így Bourdin, Bonifier, Martineau, vagy Daniel (Voyage du monde de Descartes), míg a réginek és újnuk elég szerencsés egyeztetője Honoré , F abri, A jezsuiták körében német területen találhatunk általában legtöbb meg­értést az új matematikai-természettudományi irány felé. A régi irányzat követői ugyan itt is megvannak (Anton Magr, Georg Hermann, Johann Schwarz, Peter Schwann), viszont olyanok is vannak, akik már alig nevezhetők skolasztiku­soknak, annyira Descartes, Wolf és a modern természettudomány mechanikus gondolkozásának befolyása alatt állanak. Ezek: Mangold, Storchenau, Stattler, /.allinger, Steinmeyer. De ugyancsak a német jezsuiták közül került ki Berthold Hauser is, aki az említett Tolomeitől eltekintve a legszerencsésebb eredmény­nyel kísérelte meg az öröklött skolasztika és az új világkép szerves kiegyen­lítését.13 A fizika és a csillagászat terén — mindkettő akkoriban a természetböl­cselet szerves részének számított — elsőrangú jezsuita tudósokkal találkozunk, akik nemcsak az új eredményeket fogadják el, hanem jelentős mértékben hozzájárultak az új természettudomány fejlődéséhez, mint Boscovich. A nagyszombati egyetem. A jezsuita filozófia általános alakulásában szervesen helyezked­nek el a magyar jezsuita filozófusok is, Jansen említett tanulmá­nyaiban kevés figyelmet fordított rájuk és kevés hasznavehető ered­ményt szolgáltat. Sőt, bizonyos mértékig .azt mondhatjuk, hogy téves megállapításokat tett róluk. Az egy Horváth K. János kivéte­lével, akit részletesen ismertet, nem igen fordulhattak meg magyar jezsuiták munkái a kezében. A magyarok közül Bednari Mihály, Bossányi Farkas, Rajcsányi Gergely (tévesen Raiscani-nak írja), Csepelényi Ferenc, Roys Xav. Ferenc, Horváth K. János, Jasz­linszky András, Makó Pál nevét említi és összefoglalóan úgv jel­lemzi őket, hogy hazájuk felekezeti viszonyainak megfelelően első­sorban apologetikus szempontok szerint művelték a bölcseletet.13 10 Jansen: Philosophen 36. 1. 11 Hasonló a világi pap Du-Hamel, az ágostonos Eusebius Amort és a minimi Maignan. (Jansen: Philosophen 18—19, 26. 1.) 12 Jansen: Die Pflege, passim. 13 Jansen: Die Pflege 187. és 449—450. 1. Hogy Jansen a magyar jezsuita filozófiai irodalmat behatóbban nem tanulmányozta, azt sajnálhatjuk, de nem csodálkozhatunk rajta. Mert bár a kizárólag latinnyelvű munkák nyelvi tekin­tetben hozzáférhetők lettek volna számára s a maga tekintetében páratlan jezsuita bio-bibliográfia (Sommervogel) mondhatni hiánytalanul feltünteti

Next

/
Oldalképek
Tartalom