Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
86 CSAPODI CSABA Ha kinyitjuk a „rhetorica Tyrnaviensis" említett könyvecskéjét, érdekes meglepetésben lehet részünk. A szerző megnevezése nélkül megjelent nyomtatványban nyoma sincs annak a sokszor bájos, sokszor hazafias mitológiai zagyvaságnak, Parnassusnak, görög isteneknek, allegorikus alakoknak, színpadi jeleneteknek, vagy esetleg hőskultusznak, ami a legtöbbször megtölti a hasonló kiadványokat. De nem is történelmi munka, pedig az is gyakran fordult elő. Hanem: Elementa opticae,2 vagyis a fénytan elemei, — s mindez ékesen csengő hexameterekben. De nemcsak a tárgyválasztás újszerű, a modern természettudományos érdeklődésre valló, hanem a szerző maga is új szellemű kor fiának vallja magát: „Laudamus veteres: sed nostris utimur annis. Hu jus ego monitu quam sublevor! Invideo nil; Nil tollo antiquis: vivo quae tempóra; vivam, Quod dabitur . . ." r Régi forma, de új tartalom, új szellem. A szilárdan álló régi épület alapjai inognak. A pompás, merev barokk felszín alatt a mélyben már új erők működnek: az európai szellemi élet nagy korváltása Magyarországra is megérkezett és a régi szellem legerősebb fellegvárába, a jezsuita egyetemi oktatásba is behatolt. A felvilágosodás kezdete és a jezsuiták. Az európai emberiség újabbkori szellemi életének nagy korváltása a között a két korszak között játszódott le, amelyet a szellemtörténet barokk és felvilágosodás3 néven szokott elkönyvelni. Mindenesetre megállapítható az, hogy a barokkal az európai szellemi életnek az a több mint ezer esztendős szakasza zárult le, amelyet theocentrikusnak, vagy religiocentrikusnak, vagy akár ecclesiasticocentrikusnak nevezhetünk. 2 Elementa opticae, honori ... philos, magistrorum a rhetorica Tyrnaviensi dicata, dum in . . . univ. Тут. promotore Andrea Schmidthauer suprema aa. 11. et phil. laurea ornarentur. Tvrnaviae, 1750. (8) 74 1. A példány megvan a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könvvtárában (ezentúl röviden: MNM.), jelzete: Р. O. lat. 1439. 3 A felvilágosodásról: Dilthey, Wilhelm: Die neue weltliche Kultur. Dilthey: Friedrich der grosse und die deutsche Aufklärung. (Mindkettő: Dilthey: Studien zur Geschichte des deutschen Geistes. Aus seinem Nachlass hrsg. Leizig-Berlin, 1927.) — Troeltsch, Ernst: Die Aufklärung. — Troeltsch: Das Wesen des modernen Geistes. — Troeltsch: Meine Bücher. (Mind: Troeltsch: Gesammelte Schriften IV. 1925.) — Schnürer, Gustaw: Katholische Kirche und Kultur im 18. Jahrhundert. Paderborn, 1941. — Brockdorf, Br. Cay v.: Die deutsche Aufklärungsphilosophie. München, 1926. (Kafka: Geschichte der Philosophie. Bd. 26.) — Ewald, Oskar: Die französische Aufklärungsphilosophie. München, 1924. (Uo. Bd. 25.) — Ermatinger, Emil: Deutsche Kultur im Zeitalter der. Aufklärung. Potsdam (1935). (Kindermann: Handbuch der Kulturgeschichte. Geschichte des deutschen Lebens.) — Kecskés Pál: A bölcselet története főbb vonásaiban. Budapest, 1933.
