Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
I A TEHERVÁLLALÁS KÖZÉPKORI JOGRENDÜNKBEN 403 nített birtokot „... Citra tarnen bomagii superstitis venditricis matris persolutionem, tanquam in casu-nomina specifice successorum, quorum onera assumerentur, non continente, nequaquam currentem ... "126 Tehát ugyanabban a szellemben ítél, mint amit Werbőczi mond: a támadó felperesnek tehervállaló anyja életben léte miatt meg kellene fizetnie annak vérdíját, de mivel a felperes a tehervállalásban névszerint nem volt megemlítve, ezt a bírságot elengedik neki. Werbőczi tételének valószínűségét ezenkívül alátámasztja még az a tény is, hogy megtörtént, hogy tiltakozás alkalmával a tiltakozó fél nemcsak a sérelmezett fassió ténye ellen tiltakozott, hanem kifejezetten az ellen is, hogy a fassionárius bevallása megtételekor az ő — a tiltakozó — terhét vállalva nyilatkozott.127 Ebből nyilvánvaló, hogy a tehervállalás ténye elleni tiltakozással valamilyen — a tehervállalásból származó — hátrányt akart paralizálni a tiltakozó, olyan hátrányt, amely bizonyos mértékben gátolta volna őt a fassió megtámadásában. Hogy a tehervállalás következtében a rokonnak nagyobb összeget kellett lefizetnie, ennek az lehetett a magyarázata, hogy az az „onus et gravamen", amelyet a tehervállaló magára vállalt, mint kártérítési kötelezettség átszállott örököseire, úgy, hogy amikor ezek támadták meg az örökhagyó által kötött szerződést, akkor ezt a birtok visszaváltási díjának alakjában kellett megfizetniök. Tehát a tehervállalás joghatálya egyrészről abban nyilvánult meg, hogy a tehervállaló hasonló értékű birtokkal volt köteles kárpótolni a vevőt, ha attól a birtokot valamelyik rokon elperelte, másrészről pedig abban, hogy a fassiót megtámadó utódnak minden alkalommal váltságot, kártérítést kellett fizetnie, mégpedig nagyobb összeget, mint a szavatosság esetében, ahol — amint láttuk — * leszármazott sokszor minden kártérítés lefizetése nélkül elperelhette a vevőtől a kérdéses birtokot. Ezzel kapcsolatban ki kell térnem a Hármaskönyv első részének már említett 59. címére. Werbőczi itt a következőképen definiálja a tehervállalás intézményét: „Onera autem assumere, est fideiussionem quandam super observatione paternae vei fraternae fassionis, emptori bonorum aliquorum facere."128 E pár sor fordítása a millenniumi kiadásban így hangzik: „A tehervállalás pedig, a jószágok vásárlójának nyújtott valamely kezesség, az apa vagy 126 Causa Egregiorum Francis« et Joannis Csorba contra Egregios Franciscum, Michaelem, Gregorium, Stephanum omnes omnino Laky. Orsz. Lt-Kúnai lt. Proc. Tab. 4—728. sz. 127 Zichy Benedek Majos Mihállyal 1467. jan. 16-án peregyezséget kötött Dáró várát illetőleg, Benedek és Jakab nevű fiainak terhét vállalva (Zichy X. 41i6. 1.). 1467. febr. 1-én a két fiú, Benedek és Jakab egy emberük útján tiltakoztak e fassió ellen: ,,.. . prefatum Benedictum de Zych. . . . a vendicione, impignoracione et quovis modo alienaeione directe medietatis castri Daro vocati . .. item onera . . . Jacobi, Benedicti . . . super se recepcione,.. . publice et manifeste prohibuit coram nobis ..." Zichy X. 423 1. 128 Az 1897-ben kiadott millenniumi emlékkiadás alapján.
