Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
404 HÄNDEL BÉLA az atyafiak bevallásának megtartása iránt." Ezt nem lehet másként értelmezni, csak úgy, hogy a terhet nem a fassionárius, hanem annak fia vagy rokona vállalja, ezek veszik magukra azt a terhet, hogy nem fogják az apa vagy a rokon által tett bevallást megtámadni. A tehervállalás intézményének ilyen meghatározása pedig homlokegyenest ellenkezik a tehervállalásnak az okleveles anyagban szereplő alakjával. Itt ugyanis mindig, kivétel nélkül, a bevallást tevő fél vállalja rokonainak a terhét12 9 és nem — mint Werbőczi mondja -— a rokonok vállalnak olyan terhet a vevővel szemben, hogy a fassiót nem fogják megtámadni, hanem meg fogják tartani. Erről az utóbbiról soha egy szó sem esik. Werbőczi e tételét nem tudom mással magyarázni, csak azzal, hogy a tehervállalás definiálásánál fogalmazási hibát követett el, vagy meg akarta változtatni a tehervállalásnak korabeli szokását. Hogy Werbőczi tényleg nem minden változtatás nélkül foglalta írásba a korában fennálló tehervállalásra vonatkozó jogszabályokat, hanem azokat a mindennapi szokástól eltérően, általa átformált alakban örökítette meg, arra több jelenségből lehet következtetni. Az 59. cím 5. §-ában ugyanis ezeket mondja: „ . .. quod si assumptio oneris generaliter facta fuerit et nomina filiorum, vei fratrum in fassionis serie nominatim, iexpressa denotataque non extiterint, tunc eiuscemodi oheris assumptio, nil tenebit, sed simpliciter invalidari valebit." Hogy az ilyen általánosságban tett tehervállalási kijelentésnek (oneribus et quiljiislibet gravaminibus universorum heredum, fratrum, sororum, proximorum et consangvineorum suorum in se assumplis) ne lett volna hatálya, amint Werbőczi mondja, az két okból nem valószínű. Elsősorban azért, mert a tehervállalásnak ez a "formája éppen a XV. században, különösen pedig a XV—XVI. századok fordulóján, tehát Werbőczi korában alakult ki, illetve vált általánossá. Az oklevelekben jóformán csak ezzel a formával találkozunk. Márpedig nem valószínű, hogy ok és cél nélkül használták volna, hogy súlyt helyeztek volna éppen erre az általános formulára, ha annak hatálya nem lett volna. Azt sem lehet mondani, hogy a tehervállalás már csak üres, jelentőség nélküli formulává vált volna ebben a korban. Ekkor ugyanis még csak kb. 150 éves múltra tekinthetett vissza, tehát aránylag fiatal intézmény volt. Ettől függetlenül: még a XVIII. században is érvényesült! Másodsorban pedig abból következtethetünk arra, hogy Werbőczi e tétele nem felelt meg a valóságnak, hogy Szegedy János 1751-ben megjelent munkájában —- tehát abban a korban, íimelyben a Hálmaskönyvet úgy tisztelték, mint a Bibliát — a Tripartitum e címével foglalkozva ezt mondja: „Generalis assumptio onerum (h. e. dum nomina filiorum et fratrum non ex-129 Pl. a bevalló fél „ ... onera et gravamina omnium fratrum, proximorum et amicorum suorum ... super se reeipiendo ..." teszi meg fassióját. 1459: DL. 15376., stb., stb.
