Századok – 1944
Tudományos vita - CSAPODI CSABA: Megjegyzések a Településtörténet módszeréhez 270
270 kniezsa istván csapodi csaba főnév nincs, amiből -ar képzővel valamivel foglalkozó jelentésű főnév alakulhatott volna. Mindezeket összevéve, S. két hozzászólása után sem látok egyetlenegy halvány érvet sem, amely Cirill és Metódnak a tótok mai területén való működését bizonyítaná. Afelől pedig semmi vita nem lehet, hogy Nyitra sem Metódnak székhelye, sem Moráviának központja nem lehetett. KNIEZSA ISTVÁN MEGJEGYZÉSEK A TELEPÜLÉSTÖRTÉNET MÓDSZERÉHEZ A Századok legutóbbi számában IIa Bálint nagy részletességgel foglalkozott a verebélyi járás újkori nemzetiségi viszonyairól szóló vázlatos munkámmal, abban a feltevésben, hogy a Mályusz Elemér szerkesztette „Magyarság és nemzetiség" c. sorozat egy készülőben levő kötetének részletével van dolga, s mint többször is hangsúlyozza, megjegyzéseivel ennek a készülő nagy munkának tökéletesítését kívánja szolgálni. A helyzet nem ez: ilyen, Bars megyéről készülő monográfiám nincs. Az a készülő munka, amelyet az egyik jegyzetben említek, más természetű, aminthogy ismertetett értekezésem is csak a magyar-tót nyelvhatár egy szakaszának bizonyos időpontokban való vizsgálata, s az eddigi eredmények közlése. A számonkért településtörténeti és „népiségtörténeti" szempontok tehát valóban háttérbe szorulnak. Minthogy azonban IIa Bálint megállapításai közt számos olyan van, amely — nézetem szerint — módszertani szempontból föltétlenül hibás, szükségesnek tartom, hogy ezekre felhívjam figyelmét, mert IIa Bálinttól valóban hosszú idő óta érdeklődéssel várjuk Gömör megye népiségtörténeti monográfiájának megjelenését a Mályusz-féle sorozatban, s kár lenne, ha néhány téves szempont szépséghibák okozójává válna munkájában. 1. Mindenekelőtt IIa Báliint meglepő határozottsággal bízik abban, hogy a személynév nyelvi alakja döntő bizonyítéka a nevet viselő egyes személyek nemzetiségének. Már pedig bizonyos, hogy a személynevet nem a név viselője maga veszi fel, hanem a környezet adja. Így tehát amennyire igaz, hogy nagyobb tömegű személynévből szinte a bizonyosságot megközelítő valószínűséggel következtethetünk valamely terület vagy község nemzetiségi viszonyaira, éppen annyira igaz, hogy maguknak az egyes egyéneknek személyes nemzetisége bizonyossággal nem állapítható meg. 2. A bizonytalan nevek minősítésében sem árt nagyobb óvatosság. IIa kifogásolja, hogy Alsópél községben a Kovács, Ádám, Mihály neveket bizonytalanoknak vettük, holott 1715 előtt a községben biztosan tótnak minősíthető név nem fordul elő. Viszont már 1570-ben a 18 személy közt három Tót nevezetű van. Az Ádám és Mihály 1703-ban fordul elő, amikor 12 magyar név mellett hait bizonytalan, közte megint egy Tót. Semmi biztosítékunk nincs tehát arra, hogy az ekkor már megindult népkicserélődés idején, eléggé vegyes lakosságú környezetben levő község bizonytalan minősítésű neveit minden további nélkül magyaroknak vehetjük. Nagy általánosságban valószínűnek vehetjük ugyanis, hogy egy község magyar vagy tót jellegű, ha a biztosan minősíthető nevek mind csak egy nemzetiségre utalnak, az egyes bizonytalan neveket viselő személyeket azonban megállapított nemzetiségűeknek venni labilis dolog. (Ugyancsak óvatosságból történt az IIa Bálinttól hibáztatott esetekben egyes neveknek a bizonytalanok közé sorolása, ha az illető összeírásban a korábbi vagy későbbi biztosan magyar vagy tót alakoktól eltérő, bizonytalan alakban fordultak elő: Fylep magyar, Filip bizonytalan, Jacub tót, Jacab bizonytalan. Olyan esetet névminősítéseink közt IIa Bálint sem hoz fel, amikor ugyanazt a nevet egyszer magyarnak, máskor tótnak vettük volna.) 3. Nyilvánvaló tévedések IIa Bálintnak egyes névminősítésekre vonatkozó ellenvetései. „Joggal emelhető kifogás — írja :— a Draga, Gomola és Olasz nevek magyarnak történt minősítése ellen, de nem bizonytalanok a Kristall,
