Századok – 1944
Tudományos vita - CSAPODI CSABA: Megjegyzések a Településtörténet módszeréhez 270
megjegyzések a településtörténet módszeréhez 271 Mathiss, Mathwz, Mértan és Vaskó nevek sem, hanem szlávok; Vaskó egyenesen rutén." A Draga és Gomola valóban szláv eredetű szavak, de magyar-tót viszonylatban csak magyar nevek lehetnek, mert ezek a magyarban meghonosult szók, a tótban azonban ilyen alakban nem fordulnak elő. Hasonlóképen nem tói nevek Kristall és Mértan; Mathiss, Mathwz pedig nemcsak tót lehet, tehát bizonytalan. (Kniezsa István professzor szíves közlése.) Az Olasz nevet talán szintén nyugodtan vehetjük magyarnak, mert magyar jobbágyok közt nem sok valószínűséggel kereshetünk a XVI—XVIII. században Italus-okat. Hogy a Vaskó név Bars megyében rutén lenne, az legalábbis kétes, de meg ha a Vaskó inkább rutén, akikor miért soroljuk a tótok közé? A keleti és nyugati tőt nyelvjárás közti különbség téveszti meg IIa Bálintot akkor, amikor nehezményezi, hogy a Vargát tót községben magyarnak vettük. A varga mint mesterséget jelentő szó a keleti tótban csakugyan megvan (Gömör megyében tehát helyes bizonytalannak venni), a nyugati tótban azonban, ahova Bars megye is tartozik, nincs; ott a Varga mindig Svec. (Kniezsa professzor szíves közlése.) 4. Inkább véletlen elírásnak, nuint meggondolt állításnak látszik IIa Bálint következő mondata: „A Lengyel magyar népnév megfelelője a tótban a Polák (Pollakh helytelen tehát e nevet tót faluban bizonytalannak minősíteni még magyarosabb Polyák alakjában sem. Különben, ha Liptak (Liptói, Liptóból való) következetesen tót, a Pol'ak is csak az lehet." Eltekintve attól, hogy a lengyelnek polyák szóval való jelölése is megvolt a magyarban és eltekintve attól, hogy általánosan elfogadott elv szerint a nemzetiséget jelentő neveket mindig bizonytalanoknak szokás venni, ha más nemzetiségre utalnak, minit a szó nyelvi alakja (1. Szabó István: Ugocsa megye. 5—6. 1.), IIa Bálint nem veszi észre, hogy a Lipták nem nemzetiséget, hanem vidéket jelölő név, tehát nem lehet egy kalap alá venni a Lengyellel vagy Polyákkal. Nem is beszélve arról, hogy Liptóban csakugyan tótok laknak, Lengyelországban azonban nem. 5. A térképábrázolás tekintetében IIa Bálint egészen különös módszert kíván követni. Nem fogadja el aggodalmainkat, hogy a körcikkelyes módszer csak modern népszámlálások alapján készült térképeknél használható, míg a csak valószínűségre, családfők számára és személynevek minősítésére alapított következtetések alapján rajzolt térképek esetében megtévesztő. Amennyiben azonban a körcikkelyes módszerhez ragaszkodik valaki, akkor az egyetlen korrekt alkalmazás az, amely Szabó István Ugocsa megyéjében vagy Kniezsa István: Zur Geschichte der ungarisch-slowakischen ethnischen Grenze c. munkájának térképein látható. Ezekben t. i. a térkép nem az eredmények teljes áttekintését adja, hanem egy forráscsoportot, a nyelvészetileg minősített névanyagot mutatja be szemléletesen. Az a módszer, amelyet IIa Bálint ajánl, hogy t. i. а bizonytalan neveket más szempontok figyelembevételével kell értékelni és ezen az alapon a többséghez számítani, semmi esetre sem helytálló és egyáltalán nem menti meg а szemlélőt а népszámlálásszerű pontosság képzetének felidézésétől. Lehetnek ugyanis olyan adataink, amelyek nyilvánvalóan eldönthetik egy község lakosságának általános jellegét (canonica visitatiók, 1773-i Lexicon), tehát általánosító jeleket használó térképeken felhasználhatók. De hogy ezen az alapon biztosan eldöntsük, hogy a faluban lakó Simon, Kovács, Adám és hasonló nevű emberek-e a magyarok, vagy esetleg éppen a talán rég elmagyarosodott, vagy nevüket idegen környezetben kapott Gubica, Benyó, Kollár vagy akár Bartakovics, arról a legcsekélyebb sejtelmünk sem lehet. Vagy hogyan dönti el IIa Báliint a térképen az ugocsamegyei Turc község bizonytalan neveinek minősítését. Itt ugyanis a minősíthető nevek nagy többsége magyar, viszont az összes nevek túlnyomó többsége biztosan nem minősíthető, mert a község lakosságának háromnegyedrészét tevő rutén és oláh nevek egymástól el nem különíthetők. Viszont más adatokból megállapíthatóan a lakosság többsége oláh. (I. m. II. melléklet, ill. 248. 1.) Abban a tekintetben is bizonytalanságban maradunk, hogy körcikkelyes, pusztán személynevekre épített térképen hogyan derül ki a dűlőnevek adta tanúság, amely IIa Bálint szerint is az eredményeket száz százalékkal biztosabbakká teszi. Végezetül még néhány adatszerű tévedésre kell rámutatnunk:
