Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
394 HÄNDEL BÉLA quos infrascriptum negocium tangit vel tangere possit super se recipiendo . . . "98 telte meg az oklevélben megörökített bevallását. A tehervállalás célját és értelmét elsősorban a benne szereplő két szónak, az „onus"-nak és a „gravamen"-nek értelme világítja meg. A középkor jogi nyelvében e két szóval jelölték mindazt a terhet, hátrányt, kárt és bírságot, elmarasztaló, terhes ítéletet, amely valakit perben vagy peren kívül érhetett Mivel például a királyi kúria jegyzőit bizonyos díjak illették meg az ítéletlevelek kiadásáért, amelyeket a pereskedő feleknek kellett megfizetniük, e fizetéseket „onera literarum sentencionalium"-nak nevezték.90 IIa valaki valamely vállalt kötelezettségét nem teljesítette, vagy nem engedelmeskedett egy ítéletnek s ezért meg kellett volna büntetni, súlyos marasztaló ítélettel sújtani, ezt úgy fejezték ki, hogy az illetőt „de iure onerari" kellett volna, de bizonyos okoknál fogva mégis „ . . . ipsum onus in quod de iure incidi poterat..." elengedték neki.100 Egy másik esetben például Magyar Pál „ ... ex causis premissis mole gravissimorum honerum (!) de iuris equitate innodari potuerit et debuerit ..." mégis az ellenfele jóindulatából „totum bonus et gravamen quod prescripto magistro Paulo evenire potuerat pretextu premissorum" elengedik neki.101 Valakit mentesítenek egy marasztaló ítélet terhe alól: „ .. . annotatuni Ladislaum filium Johannis . . . super universis oneribus et gravaminibus .. . in quibus ipse Ladislaus... convictus exlitisset et aggravatus, reddidisset et commisisset expeditum . . . "10 -2 Ma valaki el akarta adni a birtokát, azt is így fejezték ki: „ . . . dictam possessionem ... . aggravare seu aliis alienare intendisset".103 De talán a legvilágosabban fejezi ki e szavaknak éppen a tehervállalás céljára vonatkozó értelmét az az eset. amikor az eladók kijelentik,, hogy mindazokat a tiltakozó és ellentmondó leveleket, amelyeket ők esetleg a vevővel szemben kibocsátanának a fassió után és. „ . . . per quas ipsi magistro Nicolao (a vevőnek) et filiis suis . .. racione ipsarum duarum particularum possessionariarum. .. gravamen possent generare et facere preiudicium racione vendicionis prescripte . . . "104 eleve érvényteleneknek nyilvánítják. A tehervállalás formulájában szereplő „onus" és „gravamen" alatt — amelyet a fassionárius magára vállal — terhet, kárt, jogsérelmet kell értenünk. Elsősorban azt, ami az eladó rokonait "érte azáltal, hogy a birtok hozzájárulásuk nélkül idegeníttetett el, másodsorban pedig azt, ami a vevőt a fassiót esetleg megtámadó-98 1459: DL. 15376. . 99 Hajnik: I. m. 400. 1. ,on Szepesi Jakab országbíró 1378-ban: Zalai II. 153. i«i Ugrin fia Miklós országbíró 1359-ben. Anjou VII. 607—608. 1. 192 Rozgonvi Simon országbíró 1410-ben: DL. 9661. 193 1876: Zalai II. 134. 1. ,ei 1342: Zalai I. 394. 1. Hasonló Értelműek: 1321: DL. 2038., 1359: Zalai, I. 597. 1.
