Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
A TEHERVÁLLALÁS KÖZÉPKORI .JOGRENDÜNKBEN 395 rokonok részéről a jövőben érhette. A tehervállalási formula egységesen, egyszerre fejez ki két mozzanatot, amelyek logikai kapcsolatban állnak egymással. Az első mozzanat az a sérelem, amely a rokonokat érte a birtok elidegenítésének következtében. Innen van, hogy a fassionárius az általános formulában rokonai terhét, illetve sérelmét (onera et gravamina omnium fratruni etc. suorum) v állal ja magára. Ez azonban nem a rokonokkal, hanem a vevővel szemben jelentett biztosítékot. A rokonok ugyanis megtámadhatták a fassiót és a birtokot visszaperelhették a vevőtől, áthárítván reá az őket ért ,,onus"-t és „gravamen"-t: tehát a sérelem, a kár végeredményben a vevőt érte. Ez az utóbbi, második mozzanat az első logikus következménye. A formula a két mozzanatot összeolvasztja: a rokonok sérelméről szól, de a vevőre céloz, miközben a hangsúly a második mozzanatra, a vevőt a rokon részéről a jövőben érhető sérelemre kerül. Mint egy 1358. évi zálogbaadásról szóló oklevél világosabban kifejezi, a fassionárius fia „terhét" vállalván, arra a sérelemre gondol, amely idővel annak részéről a vevőt érhette: bevallását „ . . . pro se personaliter et pro Andrea filio suo, assumnmendo опте bonus et gravamen supeç se, quod posset ex parte eiusdem Andree successu temporum provenire..."105 tette meg. Ebben a formulában már a második mozzanat jut kifejezésre, az elsőt csak értelemszerűen rejti magában. Kétségtelen íízonban, hogy az általános formulát is így kell értenünk: a bevalló azáltal, hogy magára vállalta rokonai terhét, voltaképen azt a terhet, kárt és jogsérelmet vállalta, amely idő multával a vevőt azok részéről érhette, s ezzel azt akarta kifejezni, hogy a vevő kárát — ha lesz — meg fogja téríteni, vagyis kezességet vállalt a * vevővel szemben. Az elmondottak után természetes, hogy a tehervállalással •eleinte azokban az esetekben találkozunk, ahol bizonyos körülmények folytán már a fassió megtételekor megvolt a lehetősége és valószínűsége annak, hogy az eladó rokonai a vevőt háborgatni fogják birtokában. E körülményeket az intézmény kialakulásának kezdetén az oklevelek mindig meg is említik — mintegy megokolva azokkal a tehervállalás tényét — ez a szokás azonban a XV. század folyamán mindinkább gyengül s a XVI. századra úgyszólván teljesen megszűnik. Ilyen háborgatás különösen két esel-Ъеп volt lehetséges és valószínű: .1. lia a bevallónak nemtörvényes korú, tehát 12 éven aluli gyermekei voltak, 2. lia távollevő rokona volt, akit elidegenítési szándékáról értesíteni nem tudott. Amint láttuk, a régi egységes birtokelidegenítési forma megszűnte után — ahol a rokonok személyesen élőszóval adták beleegyezésüket -— a rokonok hozzájárulásának és beleegyezésének biztosítására még az volt az egyik legbiztosabb módszer, lia a fassionárius rokona részéről ügyvédvalló levelet mutatott fel. A kiskorúak, illetve a 12 105 Anjou VII. 368. 1.
