Századok – 1944

Ismertetések - Révész Imre: Egy fejezet a magyar református ébredés történetéből. Ism.: Tóth László 564

564 EGYHÁZ- ÉS JOGTÖRTÉNET RÉVÉSZ IMRE: EGY FEJEZET A MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. A. N. Somervillí! magvarországi körútja [1887—1888]. Debrecen H943, Szerző, 54 1 8°. A magyar református egyház a XIX. század második felében a kor uralkodó politikai eszméjének megfelelően a liberalizmusnak hódolt, theológiai felfogását pedig külföldi, első sorban német hatás alatt a racionalizmus jellemzi. Spirituális elmélyülést csak kevesen keresnek, a hitélet ébredésének még csak szórványos jelei mutatkoznak. B. most egy nagyon érdekes megmozdulásról emlékezik meg ebben a tanulmányában, amely azért is figyelemre méltó, mert ez a református hitéleti mozgalom indítékot Angliából kapott, így egyik fejezete a XIX. századi magyar-angol szellemi kapcsolatok történetének is. Egy skót missziónárius Alexander Neil Somerville [1813—1889], aki már 1843-ban nagy szerepet játszott a Skót Szabad Egyház megalakításában, a hatvanas évektől kezdve egyháza megbízásából evangelizációs utakat tesz előbb Európában, majd az egész világot bejárja. Nagyhatású szónoklataival a protestáns híveket akarja a gyakorló kereszténység, az evangélium szolgálatában megerősíteni. Evangelizációs útjai során különleges térítő tevékenységet is fejtett ki, a zsidókat akarta a kereszténységhez vezetni. Élete alkonyán volt már Somerville, amikor 1887 őszén unokája kíséretében keleteurópai missziós körútra indult. Először a cseh és morvaországi protestáns gyülekezeteket látogatta meg, ahol jórészt magyarnevű lelkipásztorokat talált. Somerville feljegyzéseiből is kitűnik, hogy a cseh-morva protestantizmus minő élénk kapcsolatot keresett és talált az angol protestantizmussal, aminek politikai következményei is voltak az első világháborúban és azt követően. Somerville 1887. december elsején érkezett Budapestre, ahol magyar tolmácsolásban négy, német fordítással pedig tizenkét evangelizációs előadást tartott, ez utóbbiakat legnagyobbrészt zsidó hallgatóság előtt. Január elején Somerville körútra indult. Debrecenben tíz napig időzik, majd Szeged, Hódmezővásárhely, Békés gyülekezeteinek meglátogatása következik. Gyoma* Mezőtúr, Mezőberény után Nagyváradra, majd Kolozsvárra, végül Nagyenyedre utazik. Mindenütt meglepi őt az iskolai és tudományos felkészültség, amivel szemben a hitéletet elhanyagoltnak találja. Erdélyből Somerville Aradra megy, onnan egy újabb mezőtúri evangelizáció után Nagykikindára, majd Nagybecskerekre. Itt fejezte be tulajdonképen magyarországi missziós munkáját. Ezután Belgrádba ment, ahol a szerb metropolitával is barátságos megbeszélést folytat. Belgrádból Bukarestbe utazik, ahol a magyar egyesületben tartja meg konferenciáját. Egy magyar református pap, Szalay József, kíséri el őt Kisinevhe is, ahol a besszarábiai zsidók megtérítését célzó mozgalmat tanulmányozza. Ütja hazafelé ismét Magyarországon át vezet, ahol még néhány előadást tart. 1888. március 19-én érkezik haza Glasgowba, miután 48 városban és községben összesen 90 evangelizációs előadást tartott. Somerville élete hátralévő másfél esztendejében élénk levelezésben volt magyarországi barátaival. R. szépen mutatja ki, hogy Somerville beszédeinek, amelyeknek egy része magyar fordításban is megjelent, minő hatása volt a magyar református egyház hitéletének kezdődő ébredésére. R. tanulmányának anyagát az egykori hírlapi közleményeken, Somerville angol életrajzán és beszédeinek gyűjteményén kívül főleg azokból a levelekből merítette, amelyeket Somerville utazása alatt feleségéhez intézett, s amelyek tulajdonképen naplószerü feljegyzéseket tartalmaznak. Ezek ma is Budapesten őriztetnek és nagyon kívánatos volna, hogy mihamarább egész terjedelmükben megjelenjenek. B. szép tanulmánya gazdagodását jelenti a meglehetősen elhanyagolt legűjabbkori magyar egyháztörténeti irodalomnak. TÓTH LÁSZLÓ (Szegei') MÓRA MIHÁLY: HÁZASSÁGI KERESETI JOG A KÖTELÉKI PERBEN AZ EGYHÁZI JOG SZERINT. Jogtörténeti és jogdogmatikai adalék. Budapest 1941, Szent István. Társulat, 260 1., 8°. — (Értekezések a Pázmány Péter Tudományegyetem Egyházjogi Szemináriumából 2.)