Századok – 1944

Ismertetések - Meszlényi Antal: Magyarországi Szent Margit. Ism.: S. L. 555

EGYHÁZ- ÉS JOGTÖRTÉNET 555 íiek külső kereteit. A vármegyében fekvő egyházi birtokok, milyenek az esztergomi érsekség és főkáptailan birtokai, a bozóki prépostság, a márianosztrai pálosok és a pilisi apátság birtokai, a szerző megállapítása szerint, a vármegye negyedrészére terjedtek ki. A megelőző történetírók közül elsősorban Ortvay Tivadar foglalkozott egyházi földrajzzal, később Csánki Dezső tágította ezirányú tudásunkat és Németh'y Lajos kutatott fel sok becses adatot az esztergomi főegyházmegye plébániáiról. A szerző az elődök eredményeit átvizsgálja, megrostálja, kiegészíti ós a nyert adatok alapján megrajzolja a középkori Hont vármegye egyházi térképét, mely több új egyházas helységet tüntet fel. Elhagyta a bányavárosok és még néhány jelentősebb egyházi központ adatainak megvizsgálását, inert ezekről biztosan tudtuk eddig is, hogy templommal rendelkeztek. A szerző nyomós okfejtéssel és az elérhető adatok alapján megállapítja, hogy „a megye középkori falvainak majdnem minden másodikában állott Isten-háza". A megye területén található monostorok vagy kolostorok kisugárzó apostoli tevékenysége távolabbi vidékekre is hatott. Mindezek az adatok igazolják, hogy a megye lakosai könnyen kielégíthették vallási igényeiket és elmélyíthették hitéletüket. 14 olyan helyről, melyet Ortvay egyházas helynek tartott, nyomós érvekikel kimutatja, hogy niem voltak azok. Az ügyes értekezés biztatásul szolgálhat hasonló vizsgálódásra másutt is GYENIS ANDRÁS MESZLÉNYI ANTAL: MAGYARORSZÁGI SZENT MARGIT 1242—H270. Budapest 1944, Szent István Társulat, 256 1. 8°. Módszertani alapkövetelmény, hogy a történetíró ismerje az általa rekonstruálandó történeti korra, tárgyra vagy személyre vonatkozó teljes forrásanyagot s ennek alapján témáját a vele kapcsolatos kérdések egész szövedékével együtt, nemcsak sokoldalúan, de lehetőleg teljesen világítsa meg. Szent Margit életét az utóbbi időkben ilyen teljességre törekvő igénnyel két biográfia igyekezett megeleveníteni. Az egyik Lovas Elemér műve (Árpádházi Boldog Margit élete. Budapest 1939.), a másik M. előttünk fekvő kötete. Lovas munkájának megbírálása nem feladatunk s ha ismertetésünkben mégis állandóan szem előtt tartjuk, ezt csak az összehasonlítás kedvéért tesszük, mintegy mérték .gyanánt használva M. könyvének mérlegelésénél. Nem nehéz t. i. megállapítani, hogy M. elsősorban a Lovas-féle életrajzra támaszkodva írta meg munkáját. A recenzens mindkettővel szemben kénytelen a fentebbi alapelvből következő kritikát gyakorolni. Először is a Szent Margit személyére vonatkozó vagy koráról szóló források mindkettőben kiaknázatlanok. Mind a szorosabb értelemben vett életrajz, mind a kor. és környezetrajz jelentős ^hiányokat mutat, íme néhány példa! Szent Margit korának társadalma Lovasnal még csak megjárja, M.-nél azonban erre vonatkozólag alig találunk valamit: megelégszik a tatárjárás futólagos ismertetésével. A magyarság egykorú életstílusáról vagy a királyi család belső viszonyairól, lelki adottságairól, kultúrájáról nem szól semmit. Feltűnő továbbá, hogy sem Lovas, sem M. nem foglalkoznak a szent királylány nevelésének irányító elveivel. Pedig a magyar legenda is tartalmazza ezeket az elveket, ámde M. — Lovas nyomain járva — nem vett fáradságot ama forrás felkutatására, amelyből a szóbanlévő pedagógiai szabályokat merítették vagy legalábbis meríthették. Nemcsak Szent Pált, Szent Ágostont és a középkori misztikus írókat hanyagolták el, hanem — teljesen érthetetlenül — B. Humbertusz a Romanis írásait sem vették figyelembe. Pedig ezek már 1889-ben kiadattak Rómában. Szent Gergelyt, Szent Bernátot nem is kellett volna forgatniok, mert B. Humbertusz ezeket más középkori misztikusokkal együtt felhasználta. B. Humbertusz tulajdonképen a XIII. századi misztika magyar dömés forrása. Rá azért is fel kellett volna figyelniök, mert Szent Margit az ö kezébe tette le fogadalmát, s mint generális rendfőnök 1254-től 1263-ig ő volt Margit elöljárója, söt — mint írásaiból kitűnik — életének irányítója is. Érdekes az is, hogy Szent Margit imádságmódját és áhítatát vizsgálva, egyik szerző sem jött rá, hogy az Szent Pál leveleiben megtalálható