Századok – 1944

Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36

A MAOYARKÀG- KS A VÁROSI ÉL,ET A KÖZÉPKORBAN 55 kolc lépésről lépésre haladt előre, minden kedvezményért áldozatokat hozva. Jellemző erre a mód, mint szerezte meg első kiváltságát, a vérbíróságot, a pallosjogot: serénységével és áldozatkészségével érdemelte ezt ki, amelyet 1395-ben a török háborúra kivetett adó beszolgáltatásában tanúsított. Az egész országra kiterjedő vámmentességet, a beszállásolás, az ú. n. descensus terhének elhárítását. a szőlőknek a hegyvámtól mentesítését, a polgárság alatt álló rétegnek, a zsellérségnek a diósgyőri várnagy adóztató hatalma alól kivonását, az ugyancsak a várnagy által követelt fuvarozás, robot megszüntetését, vagy a zöld viaszpecsét használatának jogát mind esetenként, királyi rendeletekkel érte el. Hasonlóképen biztosította a középkori városok féltve őrzött kiváltságát, hogy területén senki, még egyházi testület se mérhessen ki bort. A városi önállóság egyéb nélkülözhetetlen jegyeit pedig külön felhatalmazás nélkül, a szokásjog alapján szerezte meg. így a kegyúri hatalmat, a plébánosválasztás jogát. Fokozatosan jutva a városi kiváltságok birtokába, nem volt oly nagy privilégiuma, amilyeneket más város részére az alapításkor megtelepedő konzorcium eszközölt ki. Amíg vitás esetekben Zólyom va«v Körmöcbánya felmutathatta a királyi oklevelet s reá hivatkozva háríthatta el az illetéktelen tényezők beavatkozását, addig Miskolc vezetősége 1503-ban, a főúri reakció városellenes korában, azzal volt kénytelen mentegetődzni, hogy elődeinek gondatlansága miatt nincsenek kiváltságlevelei s így csak a szokás tanúskodik igaza mellett. De éppen a városalapító privilégiumnak a hiánya igazolja, hogy a falusi leiepet várossá lakosságának szorgalma tette. Igaz, a szerencse is kezére játszott. Mivel Nagy Lajos halála óta a diósgyőri uradalom a királynék ellátására szolgáló birtokok közé tartozott, Miskolcot nem fenyegette a veszély, hogy valamelyik főúr adományul kérve, magánföldesúri várossá teszi, bár viszont ugyanekkor küzdenie kellett a távollévő királynét helyettesítő várnagyok beavatkozása ellen. Magában azonban ez a védettség nem lett volna elegendő Miskolc felvirágoztatására. A királynéknak sok más birtokuk volt, amelyek hasonló körülmények között nem lettek városokká. Éppen velük szembeállítva tulajdoníthatjuk Miskolc kifejlesztését a lakosság érdemének. Ez a lakosság pedig színmagyar. A XIV. század végétől kezdve névszerint ismert bírái, esküdtjei, egyes polgárai kivétel nélkül magyarok. Pl. 1389-ből Bakos István bíró, 1416-ból Bakos Miklós és Keleméry Albert esküdtek. 1458-ból Kazay Imre és Gombos Simon esküdtek nevei ismeretesek, s ugyancsak magyar nevűek a polgárok, akiket az 1548-ból fennmaradt tizedjegyzék sorol fel. Az idegen származású vezetőréteg teljesen hiányzik. A város magyar vidékről, főleg a környékről kapta utánpótlását, mint a családneveken kívül egy 1475-i eset is tanúsítja. Ekkor Kis Lőrinc miskolci lakos, aki egykor Szuhán volt jobbágy, elzálogosította ottani birtokát 3 forintért. Megvált tehát örökölt birtokától, egyelőre ideiglenesen, aligha kétséges azonban, hogy nem tért