Századok – 1944
Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36
56 MÁLYTJSZ ELEMÉR vissza jobbágytelkére. A vezetőelem magyarságát egyébként nemcsak a bírák és esküdtek neve bizonyítja, hanem a katonáskodásra való hajlam is. A XV. század egyik tekintélyes családja, a piactéren háztulajdonos Herczeg-család volt. Tagjai közül János a város plébánosa, Lucia Miklós ölvösmesternek a felesége, Péter azonban katona, akit Zápolyai Imre mint familiárisát hadi érdemeiért jutalmazott meg. A katonáskodás jellegében lehetetlen bizonyos korszerűséget fel nem ismernünk. Kovács István, akinek testvére pap volt, Mátyás király seregében mint gyalogos kapitány szolgált, koronás urának, a bőkezű jutalmak szerint, leljes megelégedésére. Az akkor modern, új fegyvernemnek, az immár nem lovagi, hanem a landsknechtekhez hasonló gyalogságnak volt a képviselője Kovács, aki embereit talán éppen a városiak közül szedte össze. Legalább annak a Miskolczi Péternek a neve, aki felvette a zsoldot, de azután nem tett eleget kötelezettségének, ezt bizonyítja. A vezető réteg, amely tehát papokat és katonákat egyaránt adott, az eredményből következtetve, értett a város fejlesz.éséhez s a polgári munkához is. Miskolc nagyságáról tanúskodik többkápolnás két plébániája, kórháza, a kereskedelemnek és iparnak fejlettségéről az egész országban érvényes vámmentességen meg céhszervezkedésen kívül a piactér, a kőházakkal övezett theatrum. Növekedéséről pedig az, hogy a XV. század közepén a „régi" Miskolc mellett új város keletkezik — ezé a második parókia —, ugyancsak magyar lakossággal, úgyhogy ettől fogva „utraque Miskolc ' a város teljes neve. Az utóbb keletkezett új város feltehetőleg a falvakból nyerte lakosságát, önállósága azonban öntudatról is tanúskodik. Nem eszköz a régi polgárság kezében, annak nem szolgája, hanem maga is részt nyer a vezetésben. Talán ezért hangsúlyozza az „újváros" különállását befelé s bizonyosan azért nevezi magát a XV. század végén szokatlan kifejezéssel ,,a gazdagok és szegények közösségének" (universilas civium et hospitum divitum et pauperum).37 Ha így, bár nem tüzetes fejtegetés során, hanem csak néhány utalással jelezve a fejlődést, bizonyossá lehet tennünk, hogy a XIV. század második felétől kezdve 100—150 év alatt a magyarság Miskolcon a politikai, társadalmi alakulás nyújtotta előnyöket éppen úgy kihasználva, mint azokat, amelyeket a vár és a jó földű falvak szomszédsága, meg a mellette elvonuló forgalmas útvonal jelentenek,3 8 telepét várossá tudta fejleszteni, mégpedig minden vonatkozásban sajátosan magyar jellegűvé, akkor eleve valószínű, hogy máshol és máskor is sikerült városlakónak, sőt városépítőnek lennie. Nem elég azonban, ha erre vonatkozólag egyetlen példával s' Bárczay család levéltára. Fons II. fasc. XLIV. nr. 2. — Az előzőleg elmondott adatok Szendrei J. oklevéltárálian (Miskolcz város története és egyetemes helyirata. Miskolc, 1890. 111. k.) 88 Scliwendtner I.: Miskolc településföldrajza. Miskolc, 1935. 35. 1.
