Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
2 ]>EÉK JÓZSEF dés politkai és egyházi jelentőségének, valamint következményeinek megítélése tekintetében is: a királyi korona elnyerése tette lehetővé a független magyar államiság és az önálló egyházszervezet kialakulását s ugyanez a körülmény magyarázza azt a lényegbevágó különbséget is, mely egyrészt Magyarország, másrészt Cseh- és Lengyelország helvzete között a Birodalomhoz való viszony tekintetében a középkor folyamán oly nyilvánvalóan megmutatkozol Az egyetértésen a tények tudomásulvételében megmutatkozó azon érzelmi különbség nem vál'.oztat, hogv ami a német történetírókból sajnálkozást és rosszallást váltott ki, az a magyarokat elégedettséggel és büszkeséggel töltötte el. A nézetek e feltűnő találkozását az az összhang magyarázza mely a császárság és a pápaság viszonyára vonatkozó német álláspont és a szorosan vett magyar vonatkozások hagyományos hazai felfogása között fennállott. A német tör'énetírók úgy látták, hogy a magyar államalakulás sorsdöntő órájában a céltudatos és energikus II. Szilveszterrel szemben a birodalmi szempontokat az egyenrangú partnernek semmiképen sem tekin hető III. Ottó képviselte. Szerintük e császár szakított elődeinek az események által igazolt politikai és egyházpolitikai rendszerével, mely a Birodalom tényleges hatalmi bázisát mindenkor a német királyságban látta s a császári méltósággal járó római és itáliai érdekeltséget egy német szempontoktól meghatározott „Sicherungspolitik" elveinek rendelte alá. Anyjának, a bizánci Theophanunak s nevelőjének, a francia Gerbertnek hatása magyarázza Ottó politikai ábrándját, a „renovatio imperii Romanorum" eszméjét, melyet már az egykorúak is természetellenesnek és megvalósíthatatlannak í'éltek. A népek feleit álló római birodalom helyreállításának univerzalisztikus álma a gyakorlatba átültetve nem a Birodalomnak, hanem a pápaságnak s rajta kívül a Kelet új államainak vált hasznára. Mindez Nagy Károly és Nagy Ottó. terveinek feladásával és müvük alapjainak megrendülésével volt egyértelmű. A magyar történetírók ugyanakkor úgy látták, hogy a koronaküldésről szóló hazai hagyomány tanúsága teljes mértékben igazolja a világtörténeti háttérnek német elképzelését. Hiszen Hartvik püspök legendája, melynek korszerűségével és forrásértékével szemben még nem merült fel aggály, a császári közreműködésről mélységesen hallgat, a pápa szerepét viszont annál határozottabban kiemeli. Éppenezért merseburgi Thietmarnak azt a megjegyzését, mely szerint a magyar fejedelem a császár „kegyéből és biztatására" nyert koronát, úgy értelmezték, mint Ottó egyszerű hozzájárulását Szilveszter intézkedéseihez. A nézetek alakulásába más, nemtudományos szempontok is belejátszottak. Az angol Bryce 1862-ben úgy látta, hogy német kortársai talán túlságosan is a vajúdó német egység mértékével mérték régi birodalmuk történetét.1 Gregoroviusról tudjuk, hogy ghibellin 1 A Római Szenl Birodalom. Bp., 1902. V. 1.
