Századok – 1944

Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1

III. OTTÓ CSÁSZÁR ÉS MAGYARORSZÁG AZ ÚJABB TÖRTÉNETÍRÁSBAN ' 3 módon írta meg a középkori Rómának és benne III. Ottónak históriáját s művén a mult század hatvanas és hetvenes éveinek forradalmi eseményeivel szemben való állásfoglalás uralkodik. Ugyanígy a magyar történetírókról is megállapíthatjuk, hogy Szent Is ván politikájában a magyar függetlenségi törekvések kezdetét láiták s belőle azok történeti igazolását olvasták ki. Az a felfogás, mely III. Ottó egyéniségéről és életművéről a német történetírásban évtizedekig uralkodott, csak az első világháború után változott meg. Kétségtelen, hogy a revízió útját a politikai és szellemi légkör átalakulása is nagymértékben egyengette. A bismarcki és wilhelminus Németország bukása meginga ta azt a hatalmi és polüikai szempon'.ok iránt egyoldalúan fogékony kisnémet történetszemléletet is, mely a régi Oitó-kép lényeges vonásait tagadható lanul meghatározta. Az átértékelés munkáját egy fiatal német történetíró, Percy Ernst Schramm végezte el 1929-ben megjelent „Kaiser. Rom und Renovalio" c. kétkötetes nagy művében. Azáltal, hogy III. Ottót a középkor Róma-eszméjének folytonosságába állította, már eleve kiemel', e őt a régi szemlélet szűk perspektívájából s egy nagy emberi gondolat képviselőjeként, nem pedig történeti kuriózumként állította elénk. Átértékelésének kiindulópontja mégis elsősorban módszertani és tárgyi természetű volt: a császár alakját nem a róla való vélekedések, hanem elsősorban saját megnyilatkozásai alapján kívánta jellemezni. A régebbi történetírással szemben, mely elsősorban a kor elbeszélő kútfőire alapozta véleményét, Schramm a közvetlen forrásokhoz, III. Ottó okleveleihez, pecsétjeihez, azok felirataihoz, valamint az udvari felfogást kifejező képes ábrázolásokhoz tért vissza s belőlük kívánta birodalomeszméjének mibenlétét kihámozni. Interpretációjában különösen III. Ot'.ónak eledéitől eltérő új címei, a servus Iesu Christi, az ecclesiarum dilatator s a servus apostolorum jutottak fontos szerephez. Szerinte ezek a császár törekvéseinek képletszerü foglolotai, melyek mögött főként a római egyház irányában támasztott újszerű jogigények s a keleti országok egyházi és állami viszonyainak rendezésére szolgáló tervek állottak. Éppen azállal, hogy Schramm a régi kutatással ellentétben III. Oltó uralkodásának elvszeruségét és tervszerűségét hangsúlyozta, kiindulási pontot teremtett oly szemlélet számára, mely benne többé nem tétovázó, ábrándozó, élelöröm és aszkézis közt ingadozó kiforratlan il'jút, hanem az ellenkező végleibe átcsapva, filozófiai eszméktől vezérelt következetes politikust látott. Az átértékeléstől elválasztha'atlan antilhetikus elem így szükségképen vezeíett a másik szélsőséghez, III. Oltó egyéniségének minden romantikától való mentesítéséhez s ezzel oly reálpolitikai látásmódhoz, mely végeredményben messze eltávolodott Schramm eredeti beállításától. Ebben legnagyobb része annak a magyarázatnak volt, melyben III. Ottó fel.ünő intézkedése, a Pentapolisnak az 1001. évben Szent Péter javára törlént adományozása, valamint az erről szóló