Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
A SZÁSZ KÉRDÉS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 461 Bár a jóviszony ezután egyre zavartalanabbá vált, Eszterházy és Bethlen más ellenségei mindig számításba vették az ellene irányuló akciók terveinek kidolgozásánál az erdélyi szászokat. A Bethlen halála esetén követendő eljárásnál is külön súlyt helyeztek megnyerésükre.17 3 Ezek az elgondolások nem egy, a szászok közt ténylegesen meglevő ellenzéki csoporttal való összeköttetésen alapultak, hanem abból a százéves tapasztalatból kialakult felfogáson, hogy a szászok könnyen megnyerhetők Bécs számára a magyar nemzeti uralkodók ellen. Bethlen utolsó körútját a szászok közt 1629 első felében máisúlyos betegen tette meg. Érezte halála közeledését és búcsút vett szász híveitől, főleg Gotzmeister Kálmántól, akiről később végrendeletében is megemlékezett. Élete utolsó heteiben, 1629 őszén megvédte az evangélikus papságot tizedélvezetében, kimutatva ezáltal is, hogy a szász egyházat mindig védelmezte.17 1 X. Ha végigtekintünk a Bethlen-kori erdélyi szász élet alakulásán, elsősorban az a változás tűnik szemünkbe, amely a szászoknak a fejedelem személyével szemben elfoglalt magatartásában bekövetkezett. Az első időkben ellenségesen tekintettek rá, egyrészt, mert féltek Báthory Gábor volt tanácsosától, másrészt, mert szabadulni akartak a magyar hegemóniától, bárki képviselte is azt. Ez az ellenséges állásfoglalás a való helyzet és erőviszonyok felismerése után csendes, de annál szívósabb bizalmatlansággá szelidiilt. Ezt mindannyiszor ki is mutatták, amikor a fejedelem, bármilyen jószándékkal is, közeledni próbált hozzájuk. Akármennyire bántotta is Bethlent a szászok magatartása, céljaitól nem térítette el; minden áron meg akarta őket nyerni és a magyarokhoz közelebb hozni. Ezért nem lépett fel ellenük soha szigorúan, ezért tartotta szinte kínosan tiszteletben kiváltságaikat, adott nekik megtisztelő megbízásokat még akkor is, ha azt a kockázatot kellett vállalnia, hogy hatáskörüket ellene használják fel. Ezért vállalta a másik két nemzet neheztelését és lépett vissza minden olyan kezdeményezéstől, ami a szászok érzékenységét sértette. Célját részben el is érte: a személye ellen irányuló bizalmatlanságot sikerült uralkodása végére eloszlatnia. A másik két nemzet felé is történt némi közeledés a szászok részéről, de azt a benső kapcsolatot (a városi együttélést, összeházasodást, esetleg ezúton egy új, munkát és tudást megbecsülő értelmiség kialakítását17 5 ), amit létre akart 173 Pray—Miller id. m. II. 179. 1. — Gindely Antal: Okmánytár Bethlen Gábor fejedelem uralkodása történetéhez. Budapest, 1890. 494., 506—507. 1. 174 Kraus id. m. 82. 1. — Sachsengeschichte I. 361. 1. 175 Angyal Dávid: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez. Századok, 1929— 1930. 603. 1.
