Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
A SZÁSZ KÉRDÉS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 457 kévánok."15 8 A szebeniek végre engedtek és láthatták, hogy Bethlen nem forral semmi rosszat ellenük. Az év második felében Bethlen sorra látogatta az összes fontosabb szász városokat. A bizalmatlanságot azonban még mindig nem sikerült teljesen eloszlatnia: 1623-ban a fejedelem közeledésének hírére a szebeniek menekülni kezdtek városukból.159 Bethlen minden jószándéka ellenére a szászok elégedetlensége nem szűnt meg teljesen és ezt azok is észrevették, akik kívülről szemlélték Erdély életét. Különösen zúgolódtak a háborús terhek miatt és sem katonát, sem pénzt nem akartak adni a további harcra.18 0 A fejedelem 1625-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy régóta vitás ügyét: a fejedelem és a nemesek városokban való lakhatásának és ingatlanvásárlási jogának kérdését tisztázza. Veszély idején ugyanis az erős szász városok nyújtották a legbiztosabb menedéket. A magyar és székely nemzetnek ezért igen fontos volt az, hogy oda minden esetben bebocsátást kapjon. A szászok viszont ünnepélyes ígéreteik ellenére sem mindig fogadták be őket. A magyarok és székelyek, hogy függetlenek legyenek a szászok kegyétől, és a városokban való tartózkodás kevesebb pénzükbe kerüljön, arra törekedtek, hogy a szász városokban házat vehessenek. Hivatkozhattak a kölcsönösségre is, hiszen a szászok is szereztek birtokokat vármegyei területen. A szászok a másik két nemzet törekvéseit privilégiumaikba ütközőknek tartották. Kiváltságleveleiknek a királyi adományozást kizáró tételeit arra magyarázták, hogy más nemzetbeli a Szászföldön ingatlant nem szerezhet: „ ... ez főleg a koronajavoknak, s így a király földnek is az ország hozzájárulása nélkül eladományozhatatlanságából folyó határozmányok téves értelmezéséből származott, melyek az Andreánumban s más oklevelekben az ottani adomány kér hetést és osztogatást kizárják, de magánjogi úton való birtokszerzésekre éppen nem vonatkozik."101 A szászoknak álláspontjuk védelmében nagy segítségükre volt az a belső ügyeikben is jól kihasznált körülmény, hogy a szász privilégiumok valódi tartalmát nagyon kevesen ismerték. Vezetőik szándékosan homályba burkolták azokat, hogy annál szabadabban értelmezhessék. Privilégiumaik megerősítését nagy általánosságban gyakran követelték â fejedelmektől és országgyűlésektől, de kétségbeesetten tiltakoztak azok előmutatása ellen (pl. a Törcsvár ügyében folyó tárgyalásoknál, vagy később 1651-ben és 1653-ban). így a szabadságjogoknak inkább csak hagyományos tudata, az azokhoz való kegyeletes ragaszkodás uralko-158 Dje Veranlassung etc. 271—272. 1. is» Teutsch F.: Die Siebenbürger Sachsen etc. 111. 1. 160 Marczali: Újabb regesták a külföldi levéltárakból. Történelmi Tár, 1879. 545. I. — E. O. E. VIII. 52. 1. 161 Kis Bálint id. m. 101. 1.
