Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
421> LOVAS REZSŐ addig el tudták húzni a tárgyalásokat, amíg az események maguk időszerűtlenné nem tették ezt a tervet.16 2 Bethlen sikereivel egyidőre maga mellé hangolta a szász közvéleményt. Királlyá választásának híre láthatólag örömmel töltötte el a szászokat: együttérzésüknek nagy népünnepélyekkel adtak kifejezést.15 3 Lelkesedésük azonban hamar lelohadt. A hoszszantartó háborút megunták, Bethlen is jónak látta 1621 áprilisában a közeli béke reményével bíztatni őket.13 4 Amint Kraus zavaros tudósításából látszik, ebben az évben ismét volt valamilyen szász összeesküvés Bethlen Gábor ellen. A pozsonyi táborba adót vivő szász megbízottaknak: Lutsch Mihály szebeni és a később hűtlenségért elítélt Eisenburger Márton segesvári polgármesternek érintkezésbe kellett volna lépni Ferdinánddal. Jelenteniük kellett volna, hogy a szászok Bethlen elnyomása miatt elpártoltak tőle és a császár oltalmába ajánlják magukat. Az egymással ellenségeskedő követek azonban nem teljesítették megbízatásukat.155 A kiújult kölcsönös bizalmatlanság új lápot nyert, amikor az áprilisi országgyűlésen Bethlen István kormányzó felvetette a kérdést: vájjon a szász szuperintendens kinevezése nem fejedelmi jog-e? Tiltakozásukra a kormányzó levette ezt a kérdést a napirendről.15 6 Novemberben viszont, amikor a fejedelem segédcsapataként bejött tatárok Erdélyen átvonultak, a magyarok közül sokan a szászokat gyanúsították azzal, hogy ők hívták be a tatárokat.15 7 A bizalmatlanságot a békekötés feletti öröm sem oszlatta el. A következő év nyarán Bethlen a jägerndorfi őrgróf és Thum Mátyás gróf társaságában meg akarta látogatni Szebent, a város azonban elutasította. A fejedelmet méltán bántotta az annyi jóakarata után vele szemben ismét kimutatott bizalmatlanság. Fájdalmas, de szoká sosan atyáskodó hangú levélben írta Gotzmeister Kálmán királybírónak, hogy a gyanút el akarja oszlatni: csak látogatni megy Szebenbe, mindössze két század gyalogságot visz magával, azt is csak a fejedelmi tekintély és a külföldi vendégek kedvéért, mert különben másodmagunkkal is be mernénk menni hozzátok, hűségednél megszállanánk és jó szász káposztás hússal laknánk nálad..." Ragaszkodik látogatásához azért, mert külföldön az a hír terjedt el, hogy Szeben nem bocsátja be falai közé a fejedelmeket. Most a két előkelő idegen jelenlétében meg akarja cáfolni ezt az álhírt. Befejező soraiban így ír: „ . . . az Isten nekem adgva azt a gonoszt valamelyet én Szebennek és az egész Szászságnak 152 Borsos id. m. 269—273. 153 Chronistische Aufzeichnungen. Quellen Brassó. V. 445. 1. — Connotationes etc. Prav—Miller id. m. II. 217. 1. 154 Pray—Miller id. m. I. 231—233., II. 217. 1. 155 Kraus id. m. 68—69. 1. lse Teutsch F.: Geschichte der evangelischen Kirche etc. I. 414. 1. 157 Históriai forgácsok. Történelmi Tár, 1884. 102—103. 1.
