Századok – 1944
Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36
A MAGYARSÁG KS Á VÁROSI ÉLET A KÖZÉPKORBA N 3!» nyert,2 1 bizonyára általánosabb keretek közé helyezettnek látná problémáját. De más vonatkozásokban is lépten-nyomon feltűnnének oly jegyek, amelyek azt igazolnák, hogy egyes városcsoportok életében bizonyos fejlődési fokok a lakosok elhatározásától függetlenül, mintegy automatikusan következtek be; a külső világ —- állam és társadalom tevékenysége, a földrajzi helyzet és korviszonyok — hatása alatt. Mindezek a vonások nemcsak az egyes városcsoporlok jellegét emelnék ki, hanem elhatárolnák azokat a külföldi hasonló típusoktól is. Annyira magától értetődő, annyira természetes kutatási eljárás a városoknak csoportokba osztása s multjuknak ezek szerinti tárgyalása, hogy az a külföldi, főleg a német történetirodalomban már meg is kezdődött. Ami azonban magyar vonatkozásban történt, nem mondható szerencsésnek. Nem a specifikus magyar jegyek szolgállak ugyanis az osztályozás kiindulópontjául, hanem a városalaprajz, illetőleg a piactér és a hozzákapcsolódó úthálózat. Tehát annak a megállapítása volt a cél, hogy mely városok főtere téglaalakú, melyeké négyzetes vagy orsóformájú stb. Mint ahogyan ezt egy rendkívül szorgalmas német kutató, H. Weinelt nagyterjedelmű tanulmányában is látjuk, amely a Délkelet-Európa történeti művelődésével foglalkozó legelőkelőbb német folyóiratban, a müncheni Südost-Forschungen-ben jelent meg,22 az igen érdemes szlovákiai művészettörténésznek, Mencl Václavnak „Szlovákia középkori városairól" írt pompás kiállítású munkájára támaszkodva.2 3 Weinelt rendező elve a távolálló előtt túlságosan mechanikusnak tűnik fel, a valóságban azonban távolról sem az. Közismert ugyanis, hogy a szabálytalan, kusza úthálózat a falusias település velejárója, a szabályos piactér pedig, amelybe széles, nagy ulcák torkolnak, a tervszerűen alapított városra jellemző. Nyilvánvalóan a városok ily szempontú osztályozása is rávezethet egyes jellegzetes csoportok elhatárolására. Abba a hibába sem esett bele Weinelt, amelyet G. Treiber követett el, mintegy másfél évtizede, csaknem diszkreditálva hazai tudós köreink előtt a városalaprajz-kutatást. Ez a brassói szász mérnök ugyanis városaink mai térképét vizsgálva állapította meg azok egyes részeinek alapítási idejét s így bizony megesett, hogy Nyíregyházának oly városnegyedeit jelentette ki XI., XII. századi, természetesen német eredetüeknek, amelyek csak a XVIII. század végén keletkeztek. A közderű, amely Treiber fejtegetéseit kísérte, amidőn boldogult Györffy István cáfolatából24 21 Házi J.: Sopron szabad királyi város története. Sopron. 1921. 1/1. k. "267. t.; Iványi В.: Bártía szabad királyi város levéltára. Budapest, 1910. I. k. 8. 1.; Fejérpataky László Zsigmond-kori oklevéltára. 22 Deutsche mittelalterliche Stadtanlagen in der Slowakei. Ein Beitrag zur ostdeutschen Volkstumsgeographie. Südost-Forschungen (Hrsgg. v. Fr. Valjavec) V (1940), 315. s köv. 1., VI (1941), 463. s köv. 1. 23 Stredovëkà mësta na Slovensku. Bratislava, 1938. 24 Nyíregyháza és Debrecen településformája. Föld és Ember IX (1929); újabb kiadása: Magyar nép, magyar föld. Budapest, 1942. 221. 1.
