Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
A SZÁSZ KÉRDÉS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 445 polgárokat is sikerült leszerelni ezzel. Megegyezésre léptek a tanáccsal, megesküdtek, hogy a város érdekében az egységet megőrzik, a sérelmeket kölcsönösen megbocsátják. Aki a népet el akarná nyomni vagy a hatóság ellen lázítana, a fejét és jószágait veszítse. Természetesen, az elégedetlenség ilyen formában való levezetése csak ideig-óráig sikerüli. A szebeniek már a következő évben azt követelték, hogy senki ne viselhesse egy évnél tovább a főtisztségeket.10 1 A tanács hozzájárult ehhez, de soha végre nem hajtotta. Hasonló követelések a XVII. században gyakran előfordultak a vezetőséggel szemben, de mindig eredménytelenül. A belső feszültség nem enyhült és ez olyan megrázkódtatáshoz vezetett, mint a Gotzmeister-féle felkelés Szebenben, I. Rákóczi György idejében. Érdek- és hatásköri ellentétek választották el egymástól a szász egyházi és világi vezetőket is. Ezek arra a szinte példátlanul álló esetre vezettek, hogy az univerzitás 1(il5-ben olyan rendeletet eszközölt ki Bethlentől, amely megtiltja a szinódusnak a világiakra sérelmes rendeletek kihirdetését. Szemben állott a szinódus és az univerzitás az egyházlátogatások ügyében, valamint abban a kérdésben, hogy kikre terjed ki az egyházi törvényszékek hatásköre.10 2 Mindezek az ellentétek azonban nem voltak olyan mélyrehatóak, mint a társadalmi kérdések. A szász köznép elnyomott helyzete közrejátszik abban az elvándorlási törekvésben, amelyet Bethlen Gábor korában és az azt követő időkben a szászlakta területen tapasztalhatunk. A brassói tanács 1614-ben kénytelen volt kimondani, hogy aki a városból el akar költözni, 40 frt.-ot fizessen és egyenlítse ki az adótartozását. Csak ezután kaphat elbocsátást céhétől és a tanácstól.10a Ennek a rendeletnek az volt az oka, hogy a lakosok a két évi adómentességet élvező Szebenbe vándoroltak. A szebeniek, hogy városukat újra benépesítsék, szívesen látták a máshonnan odavándorló szászokat. Nagyobb veszedelmet jelentett a szászságra az a körülmény, hogy a szász parasztok a rájuk nehezedő terhek miatt elhagyták földjeiket és falvaikat. Az univerzitás ennek megakadályozására 1627-ben elrendelte, hogy ha valaki el akar vándorolni, a község bírája igyekezzék szándékáról lebeszélni. Ha ez nem sikerül, akkor fizettessék ki vele a ráeső közterhet és csak azután költözhet el.10 4 Az elköltözött vagy az előző évek harcaiban elpusztult szász parasztok helyét legtöbbször oláhok foglalták el. Ezek közt sok 101 Sachsengeschichte I. 465. 1. ,(K Teutsch F.: Geschichte d. ev. Kirche etc. (id. m.) I. 410—414. 1. — Teutsch Georg Daniel: Urkundenhuch der evangelischen Landeskirche A. B. in Siebenbürgen. I. Hermannstadt, 275—276. 1. (Továbbiakban: Urkundenbuch.) ioe Hegyes id- m- 507. 1. 1M Sachsengeschichte I. 472. 1.
