Századok – 1944

Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36

44 MÁLYU8Z ELEMÉR egy-egy város történetében adat s ezek magukban nagyon nehezen szólaltathatók meg. Csak akkor nyújtanak felvilágosítást, ha más városok múltjának hasonlóképen töredékes adatok alapján megismerhető részleteit mint analógiát segítségül hívjuk, szerfelett vigyázva arra, hogy az egyforma fejlődésű városokat hasonlítsuk össze. Egy-egy helyi monográfus elé azonban erejét felülmúló feladatot tűznénk ki, ha megkívánnók tőle, hogy ismerje fel városának és a többi magyarországi, netán európai város fejlődésében észrevehető egyezéseket. Ilyen kívánalmaknak még a komoly törekvésű helytörténészek sem tudnának eleget tenni s még kevésbbé azok a dilettánsok, vagy üzleti szempontok szerint dolgozó áltörténészek, akiknek káros tevékenységét a kritika oly sokszor, de eredménytelenül megrótta. Városaink eredetének kutatása komolyabb és becsvágyóbb historikusok feladata kell, hogy legyen, a mód pedig az egyes várostípusok megállapítása s leírása lehetne. Úgy látszik ugyanis, hogy az eredetet illetőleg nálunk külön csoportba tartoznak éppen azok a városok, amelyek ispánsági székhelyből alakultak ki s közülök megint jellegzetes irányú fejlődést vettek azok, amelyek egyházmegyei (érsekség, püspökség) központok, illetőleg káptalani székhelyek lettek. Az összehasonlítással nemcsak kölcsönösen áthidalhatjuk a multjukban feltáruló hiányokat, hanem a különbségeket is megérthetjük, ha mintegy mérlegre vetjük a külső tényezők súlyát. Ha pl. azt látjuk, hogy Sopron fejlődése egészen más irányt vett, mint Győré, noha mindkettő ispánsági székhely volt s az ispáni várnak mindkettő polgárai a király elhatározásából birtokosai lettek, akkor könnyű megállapítani, hogy Győr lemaradásának oka az egyházi földesúri joghatóság alá kerülése lett. Külön csoportba sorozhatok azután a váraljai telepek, a suburbiumok, amelyek a XIII. századtól kezdve felépülő lovagvárak aljában, tehát főleg hegyes vidéken, földesúri faluból, iparostelepből nőttek ki és uraik támogatását, privilégiumszerző pártfogását élvezték fejlődésük folyamán. Megint más jellegű csoportba tartoznak azok a városok, amelyeket vállalkozó szellemű kereskedők céltudatosan és tervszerűen alapítottak meg oly földrajzilag alkalmas pontokon, amelyekről az áruk forgalmát és cseréjét a legelőnyösebben ellenőrizhették s közvetíthették. Ismét más jellegűek — felesleges magyarázni — a bányavárosok. Az efféle kategóriák felállításával közelebb jutunk az államhatalom törekvéseinek, az uralkodók egyéni elhatározásait túlélő általános épvényű gazdaságpolitikai célkitűzéseknek megértéséhez is. Amíg ugyanis Bártfa monográfusa a tényből, hogy városa 1402-ben Zsigmondtól árumegállító jogot nyert, arra következtethetne, hogy a polgárok szerezték meg maguknak az értékes kiváltságot, addig, ha figyelembe veszi, hogy ugyanazon a napon Sopron, Nagyszombat, Pozsony és Lőcse is ugyanilyen privilégiumot