Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
421> LOVAS REZSŐ kiküldötteit, köztük a naplóíró Hegyes Andrást 27-én fogadta Szebenben a fejedelem. A város visszaadása jeléül átnyújtotta nekik a bástyák és tornyok kulcsait.3 7 Meghagyta nekik, hogy az ágyúkat haladéktalanul küldessék el Fehérvárra. A követek ezt lehetetlennek tartották és az volt a gyanújuk, hogy Bethlen az időt akarja húzni ilyen feltételek felállításával. Amikor azonban a fejedelem megtudta mivel gyanúsítják, saját embereivel vitette el azokat. Megígérte azt is, hogy a száműzöttek azonnal visszatérhetnek a városba. Azonban — mint Hegyes feljegyzi — a magyar őrség nem engedte be őket, mert támadástól tartott. A kölcsönös bizalmatlanságnak nemcsak ez volt az egyetlen megnyilvánulása. A szászok nagyban készülődtek arra, hogy fegyverrel is biztosítják jogaikat. A városokat lázasan erősítették, zsoldosokat fogadtak, hadianyagot szereztek be.3 8 Segesvár egymaga több mint 2800 forintot fordított zsoldos gyalogságára. Jellemzően tükrözi vissza a szászok bizalmatlanságát, hogy amikor egy brassói krónikaíró3 9 január 27-én feljegyezte, hogy Bethlen Gábor esküvel ígérte Szeben visszaadását, rögtön hozzáfűzte: „csak csalás és ámítás ..." De a magyarok sem bíztak a szászokban. A Bethlen megerősítését hozó török követséget január 9-én, Brassóban ünnepélyesen fogadták. A fogadáson magyar urak is résztvettek. Amikor azonban megtudták, hogy a brassóiak dísztüzet akarnak adni a vendégek tiszteletére, szállásaikra vonultak vissza s figyelmeztették a polgárokat, nehogy „feledékenységből" élessel lőjenek.40 Maga Bethlen is biztosítani akarta magát minden eshetőségre, ezért 1614 elején jelentést tett a portának az őt fenyegető veszélyekről. Kérte, hogy tartsák vissza a magyarországiakat az ellene irányuló támadástól, utasítsák segítségadásra az oláh vajdákat és a szomszédos basákat, valamint intsélk meghódolásra a torzsalkodó szászokat.4 1 Szeben visszaadására az előkészületek január végén és február elején szakadatlanul tartottak. Az egyességet azonban csaknem felborította a segesváriak váratlan lépése. Bethlen ugyanis február végére Segesvárra országgyűlést hívott össze. A polgárok, akik attól féltek, hogy az országgyűlés alatt Bethlen el akarja foglalni a fellegvárat, kiverték a fejedelmi szállásosztókat a városból.4 2 37 Hegyes id. m. 489. 1. 38 Teutsch Georg Daniel: Geschichte der Siebenbürger Saelisen. (3. kiadás.) Hermannstadt, 1890. (Továbbiakban: Sachsengeschichte.) I. 356. 1. — Müller Heinrich: Zur Geschichte des Repser Stuhles. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. N. F. XXXVII. 180. 1. 39 Bánfi Péter naplója. Quellen Brassó. V. 430. 1. 10 Hegyes id. m. 487—488. 1. 41 Szilágyi id. m. 20. 1 42 Nagy Szabó id. m. 117. 1. Segesvári Bálint krónikája. Mikó: Erdélyi történelmi adatok. IV. 183. 1. —- Kraus György: Siebenbürgische Chronik. Fontes Rerum Austriaearum Ss. III. 46. l.-on és ennek nyomán a Sachsengeschichte tévesen az országgyűlés utáni időre teszik a segesvári eseményeket.
