Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
A SZÁSZ KÉRDÉS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 429 Bethlen az ott tartózkodó Pécsi Simonnak február 15-én írt, megkérvén, hogy tájékoztassa a helyzetről.4 3 A kancellár jelentésétől tette függővé, hogy kimozdul-e Szebenből. Ügy látszik azonban Pécsi tárgyalásai időközben valamilyen eredményre vezettek, mert a fejedelem a következő napon írt levelében örömét fejezte ki azon, hogy a szászok bizalmatlansága szünőben van. Bámutatott arra, hogy ő a szászoknak is fejedelme, irántuk is jóindulattal van, bár sokan nem helyeslik engedékeny politikáját. Szavát meg nem másítja, még ha az egész ország megharagszik is érte.4 4 Bethlen február 18-án hagyta el végleg Nagyszebent. Megelőzőleg összegyűjtötte a városban levő polgárokat, rövid beszéddel búcsúzott el tőlük: „Én Bethlen Gábor, Erdélynek igazán választott fejedelme, magyaroknak ura, székelyeknek ispánya, az szászoknak attya, ez napságtól fogva adom várastokat, minden igassággal, legyetek jámborok és hűVek. Isten hozzátok!"4 5 Aznap délután Medgyesre távozott. A menekültek másnap reggeltől kezdve visszaözönlöttek a városba. A szebeniek öröme olyan, nagy volt — a krónikaíró szerint —, mint a babiloni fogságból szabadult zsidóké. Nagy munka várt rájuk, mert a várost Báthory Gábor emberei alaposan elpusztították. Sok szebeninek egész vagyona elveszett, másutt üresen maradtak a házak, mert gazdáik meghaltak. Ezek helyébe más városokból hívtak be — de csak szász — telepeseket. Általában véve a tevékeny királybíró, Gotzmeister Kálmán vezetése alatt hamar megindult az újjászervezés munkája, a város aránylag hamar visszanyerte régi gazdagságát. Bethlen is méltányolta a szebeniek nehézségeit és elengedte a városnak a vámért fizetett bér felét, az országgyűléssel pedig kétévi adómentességet adatott Szebennek. Nagyszeben visszaadásával lezárult a fejedelem és a szászok kapcsolatainak első szakasza. A szászok — elszenvedett sérelmeik hatása alatt — az ország szempontjából veszedelmes útra léptek. Nyiltan szembehelyezkedtek a fejedelemmel és a másik két nemzettel. Túlzott követeléseiket rá akarták azokra kényszeríteni, különállásukat ez úton még jobban kiépíteni. Bethlen bölcs mérsékletet tanúsított velük szemben. Nem véletlenül nevezte magát a szászok atyjának: úgy bánt velük, mint megértő apa makrancos gyermekével. Nem hallgatott tanácsosaira, akik meg akarták torolni a szászok ellenkezését. Belső békét óhajtott elsősorban, ezt pedig engedékenységgel vélte elérhetőnek. Meg akarta mutatni, hogy összes alattvalóinak jogait tiszteletben tartja. Szinte megalázkodott, hogy ezáltal megbékítse és megnyerje a szászokat. Ezenfelül érezte, hogy helyzete még nem szilárd, a szászok pedig külföldi összeköttetéseik révén nagy nehézségeket okozhattak neki. 43 Török-magyarkori államokmánytúr. I. 118—119. 1. 44 Die Veranlassung Tete. 259. 1. 45 Connotaliones etc. Pray—Miller id. m. 213. 1.
