Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
421> LOVAS REZSŐ egymástól való elválasztása a közelmúltban nekik okozott, szoros szövetséget kötnek, mint őseik tették. Esküsznek, hogy szabadságaikért, amelyeket a „Római Szent Birodalom kegyes királyaitól, császáraitól, fejedelmeitől" kaptak, mindent feláldoznak. Igaz ágostai hitükre fogadják, hogy a szász nevet, vért, kiváltságokat megvédik. Közösen állanak ellen minden támadásnak, ami akár külön-külön, akár együttvéve éri a szászokat. Minden ügyet közösen tárgyalnak meg és a költségeket is közösen viselik. Ez a szövetkezés rányomta bélyegét a további fejlődésre. Ha nem is ezzel indult meg az az irányzat, hogy „a szászok államot akartak alkotni az államban" —• mint azt az erdélyi alkotmány egyik tanulmányozója állítja2 1 —, hiszen ez a törekvés már régebbre nyúlik vissza, mindenesetre visszatükrözi azt a mély szakadékot, amely a másik két nemzettől elválasztotta őket. A három nemzet únióját meg sem említik, kiváltságaikat a német uralkodóktól és nem a magyar királyoktól származtatják. Szász őseikre tekintenek, Magyarország, Erdély, a közös haza nem létezik számukra. Minden bizalmukat saját erejükbe, védelmi szövetségükbe helyezik. Visszatükrözi ez az okmány azt az elszánt hangulatot, amelyben akkor a szászság vezetői voltak. Egyik történetírójuk2 2 a szászok „Rütli-eskü"-jének nevezi a segesvári uniót. Kétségtelen, hogy a Báthory Gábor uralma alatt tapasztaltak hozzájárultak a liga létrejöttéhez; s ha most nem is kutatjuk, honnan ered a magyarokkal és székelyekkel való ellentét és mennyiben voltak ехтпек okai maguk a szászok is, kétségtelen, hogy a másik két nemzet teljes mértékben a tragikus sorsú fejedelmet támogatta velük szemben. Erezték azt, hogy kiváltságaikkal együtt népiségüket is védik. A privilégiumok eltörlése, a különállás megszüntetése a kisszámú és szomszédainál — főleg városlakó lévén — már ekkor is gyengébben szaporodó szászságot a magyarságba és az oláhságba való felszívódással fenyegette volna. A nemzeti érzés mellett az evangélikus vallásnak is szerepe volt a szász vezető férfiak elhatározásában.23 Fogadalmukban a szász név becsülete és az ágostai hitvallás egymásmellé vannak állítva; az evangélikus valláserkölcsi gondolatot tükrözik vissza az univerzitás később tárgyalandó egyéb határozatai is. Bár a szászok lelkileg szakítottak a három nemzet úniójával, gyakorlati érzéküktől vezettetve, kihasználták az abban számukra esetleg kínálkozó lehetőséget. Átiratot intéztek a magyar és székely törvényhatóságokhoz.2 4 Felpanaszolták sérelmeiket, rámu-21 Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története. Budapest, 1935. 210. 1. 22 Teutsch Frigyes: Die Siebenbiirger Sachsen in Vergangenheit und Gegenwart. Leipzig, 1916. 140. 1. 23 Teutsch Friedrich: Geschichte der evangelischen Kirche in Siebenbürgen. 1. Hermannstadt, 1921. 407. 1. 24 Szádeczky Lajos: Székely oklevéltár. VI. Kolozsvár, 1897. 39—42. 1. — Szilágyi id. m. 14—15. J.
