Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
A TEHERVÁLLALÁS KÖZÉPKORI .JOGRENDÜNKBEN 405 primuntur in fassione) semper valet, si aliae conditiones legitime esse comperiantur."130 Ha szem előtt tartjuk Szegedy munkájának didaktikus jellegét és azt, hogy Werbőczi tételével szemben hangoztatja ezt, akkor bizonyosra vehetjük, hogy tanítása a valóságot tükrözte, tehát Werbőczi e kijelentését mint a valóságnak meg nem felelőt kell tekintenünk. Ugyancsak megcáfolható Werbőczlnek az a tétele is, hogy az „igaz ok nélkül" történt tehervállalás semmit sem ér, hanem az egyszerűen és egyenesen hatálytalanná válik és a fassió érvényét veszti. (Trip. 59. cím. 1. §.) Szavainak értelmét a következő paragrafus világítja meg. Itt mondja ugyanis azt, hogy a racionális okból történt tehervállalást viszont csak úgy lehet megerőtleníteni, ha a támadó rokon megfizeti a tehervállaló vérdíját és a birtok közbecsűjét. Ha tehát vérdíjat, illetve közbecsüt csak a racionábilis okból történt tehervállalásnál kellett fizetni, akkor ebből az következik, hogy az egyszerű, racionális ok nélkül, ,,torkosság"-ból történt tehervállalásnál a fassiót megtámadó rokon minden bírság és kártérítés nélkül perelhette vissza az elidegenített birtokot. Ez pedig nem felel meg a valóságnak. Az előbb említett 1727. évi táblai ítélet (V. ö. 126.. jegyz.) ugyanis a megtámadott fassiót azért érvénytelenítette, mert az nem racionábilis okból és nem végső szükségből történt és ezért sérelmesnek, illetve érvénytelennek tekinthető. Werbőczi szerint tehát ebben az esetben a támadó rokonnak nem kellett semmiféle bírságot fizetnie. Ezzel szemben a táblai ítélet a vérdíj fizetése alól nem azért mentette fel a felperest, mert a lassió annak idején kellő ok nélkül történt, hanem azért, mert a felperes a tehervállalásban nem volt megnevezve. Ebből viszont az következik, hogy ha a tehervállalásban meg lett volna nevezve, akkor — annak ellenére, hogy a fassió csak „gonoszságból és torkosság"-ból történt —- mégis bírságot kellett volna fizetnie, azaz a tehervállalás joghatálya kiterjedt az „egyszerű", a racionábilis ok nélkül tett fassiókra is. Mindebből pedig arra következtethetünk, hogy Werbőczi az első rész 59. címében nem egyszerűen írta le a tehervállalás korabeli szokását, hanem szabályozni, formálni akarta. Mégpedig olyan irányban, hogy a tehervállalás hatályát szűkítse, illetve gyöngítse, ezt pedig minden valószínűség szerint azért tette, mert a tehervállalás az ősiség szellemével ellentétben állott (mert célja, hatálya az volt, hogy megnehezítse az ősi birtokok visszaszerzését). Werbőczi azon fejtegetéséből, hogy három okból, egyszerű, racionábilis és végső szükség okából lehet az atyafiak terhét vállalni és hogy ennek következtében az egyszerű okból történt tehervállalás semmit sem ér, a racionábilis ok esetében az hol megáll, hol nem, a végső szükségnél pedig mindig megáll, arra lehet következtetni, hogy a tehervállalás általános hatályának érvényesülését csak bizonyos esetekre akarta korlátozni. A tehervállalás érvénvesülésé-130 Tripartitum Juris Hungarici Tyrocinium (Tyrnaviae 1.751.), 142. 1.
