Századok – 1944
Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351
368 GALLUS SÁNDOR új formai alkotásai, teljesen új tárgyi és szellemi alkatban özönlik el a tájat. Ehhez az új formai helyzethez többé-kevésbbé a meghódított nép is alkalmazkodik. Eddigi kultúrájának külső képe tehát megváltozik, őstörténeti láthatósága az idegen takaró alatt nagymértékben meggyengül, sőt hosszú időre meg is szünhetik. Ez a kép megfelel a Wahle-féle „életerő" fogalom által követelt helyzetnek.2 3 Nem okvetlen szükséges, hogy az új nép az új tárgy- és jelenségcsoportok által fedett területet teljes egészében fizikailag lakja. Lakhatnak történelmi terében a hozzá hasonult s általa formailag kioltott kis népek is. Ez a helyzet bizonyos mértékben a bevezetésben említett azonosításunkat (nép annyi, mint: azonos őstörténelmi tárgy- és jelenségcsoport), elméletileg megtámadhatóvá teszi. De csak elméletileg. A gyakorlatban, az azonos tárgy- és jelenségcsoport és a vele kapcsolatos tér változásaiból egy bizonyos népre levonható jellemző történelmi következtetésekre nézve ezt az elméleti lehetőséget bátran elhanyagolhatjuk. Haazőslörténelmi egyszerű állapotban valamely népre nézve az egysíkú tér volt jellemző, úgy a történelmi határállapotban éppen az a tér jellemző, amelyet ily történelmi erők által hajtott nép életereje betölt és hatalma alatt tart. Márpedig ezt a teret továbbra is az azonos tárgy- és jelenségcsoport elterjedése teszi felismerhetővé. Szemléletünk azonban szerkezetileg bonyolultabb lesz, mert számolnunk kell e térben tipológiailag kioltott más, meghódított népek jelenlétével is. E kis népek szempontjából tekintve, viszont bekövetkezett az az állapot, amikor a leletanyag teljes egészében megváltozott és mégis a nép helyén maradt. Itt is a takaró alatt, a legrészletesebb megfigyelések gyűjtésével meg kell találnunk azokat a vonásokat, amelyekből a „monád", az egyedi lényeg megmaradására következtethetünk. Bekövetkezhetik az az állapot is, amikor a hódító nép az új tér tipológiai jellegzetességeiben merül alá. Amikor tehát a Wahleféle „életerő" éppen fordítva érvényesül. Ebben az esetben is a lényegkutatás válik fontos kútforrássá, mert a tipológiai látszat alatt a régi lényeges tulajdonságok érvényesülését továbbra is ki kell mutatni tudnunk. Lehetséges, hogy az új nép megérkezésének egyetlen megfogható jellegzetes tünete az lesz, hogy a régi tipológiai állapotba váratlanul kirobbanó „.élan vital", „életerő" költözik, amely semmi esetre sem származhatik a régi nép már megállapodott tipológiai helyzetéből. Ilyenkor a történelmi tér határai is robbanásszerűen változhatnak. Hangsúlyoznunk kell, hogy mind e nehézség az anyag hiányosságából származik, abból a tényből, hogy valamely hódító nép teljesen eltérő gazdálkodási, szellemi és testi habitusáról szóló legtöbb emlék elpusztult. A hunok például a délorosz történelmi térbe érkezve, az ott uralkodó tipológiai helyzetbe nagy kedvvel beilleszkednek, de történelmi helyzetüket ez lényegileg nem változtatja meg. Ha valamiképen módunk volna 2' Wahle, i. m.
