Századok – 1944
Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351
AZ ŐSTÖRTÉNELEM MÓDSZERTANI ALAPJAI 36» megpillantani lovasnomád gazdálkodásukat, sátraikat, sámánjaikat, ruházatukat és külsejüket, egy percig sem haboznánk ezt elismerni.2 4 Ily tipológiai alámerülésnél nem lényegében változik meg az új nép, hanem az általa is lényegtelennek tartott külsőségekben (fibulák, ékszerek, keramika stb.). Sajnos, éppen s csupán e külsőségek azok, amelyek a földben megmaradtak. Természetesen lehetséges oly eset is, amikor valamely nép valóban dekoniponálódik, feloldódik az ellenséges környezetben és egyéniségét feladva kimúlik. Láthatjuk, hogy a lehetőségek tipológiailag hasonló folyamatok esetében is gazdagok és súlyos félreértésekre, téves történelemírásra adnak lehetőséget. A módszertani óvatosság és az összes megfigyelések együttes mérlegelése adhatja csak meg számunkra a valóság megismerésének lehetőségét. Túlzás volna például valamely tipológiailag elnyomott, kioltott nép meglétére következtetni, csupán abból az egy tényből kiindulva, hogy bizonyos nvakperecvagy fibulaformák, vagy díszítésbeli sajátosságok még a régi őslakosság típuskincsére emlékeztetnek, esetleg azzal azonosak, vagy abból fejlődtek tovább. Az ilygn eljárás a Kossinna-iskola hibáit tenné magáévá, annak előnyei nélkül. Egyes tárgyak valamely nép gazdag egyéniségében oly kis helyet foglalnak el, hogv a metodikailag egyedül erre alapított őstörténelem joggal hívja ki maga ellen más tudományágak művelőinek bírálatát és bizalmatlanságát. 7. Az antropológiai anyag tanulmányozása. Az eddig elmondottak is világossá teszik és szinte felesleges hangsúlyoznunk, hogy a néptörténet kérdéseinek feltárásánál a nép testi habitusa egyike a legfontosabb és legdöntőbb tényezőknek. Előfordulhat oly eset, amikor az összes metodikai lehetőségek csődöt mondanak és szerencsés csontvázleletek világosságot derítenek a történelmi eseményekre. Említettük, hogy valamely nép fajisága .is egységes és állandó jellegű. Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy valamely nép testét felépítő emberfajták — a legegyszerűbb esetben a nép egy fajtából áll — harmonikus, kiegyensúlyozott állapotban vannak, s ez az állapot, amely a néptestet felépítő emberfajták huzamos ideig tartó százalékarányában nyilvánul, igen konzervatív természetű. Valamely nép ősi fajtaösszetevői igen hosszú időn keresztül nyomják rá bélyegüket a nép testi megjelenésére, sőt a népet haláláig elkísérik. Ha az eredeti fajta összetevők jellemző százalékarányában kifejezésre jutó egyensúlyállapot túlzott eltorzulást, elváltozást szenved, bizonyos idő múlva, már a kérdéses nép felbomlásával, pusztulásával kell számolnunk.25 A népi jellegzetességek monadikus 24 Gallus Sándor:-A hun leletanyag. Szász Béla: A hunok története, Attila nagykirály. Budapest 1943, c. munka, XVII. fejezete. 25 Gallus Sándor: Nép és föld. A Barlha Miklós Társaság Évkönyve, Budapest. 1:943. (Népi Magyarság) II. 1'4—20. 1. és Bartucz Lajos: Új Magyarság, 1937, dee. 25. szám. 24*
