Századok – 1944
Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351
AZ ŐSTÖRTÉNELEM MÓDSZERTANI ALAPJAI 367 anyagot az őskori viszonyok közt közvetlen környezetéből kapja. Ebből következik, hogy nagyobb mennyiségű idegen anyag feltűnése még nem okvetlen idegen hódítás vagy bevándorlás tünete.20 A környező népek és a vizsgált nép egymáshoz viszonyított elemzése szintén elsőrendű őstörténelmi forrásértéket jelent. (}. A feliilrétegzés kérdése. A felülrétegzés problémájával jellegzetesen történelmi területre érünk. Az őstörténelem legkezdetlegesebb állapotát egysíkúnak nevezhetjük. Amíg a népek mozgása oly kezdetleges, hogy csupán egymás mellett, vagy egymás eltolásával érvényesül, addig nem beszélhetünk klasszikus értélemben л-elt történelemről. Az őstörténelem legkezdetlegesebb állapotai, amikor a rendelkezésre álló tér oly nagy és az ember oly kevés, hogy ez az egysíkúság nem ütközik akadályokba, valóban megérdemlik a prae-história nevet. Abban a pillanatban azonban, amikor már relatív túlnépesedés kezdődik, amikor a terjeszkedés akadályokba ütközik, tehát idegen lakosságú területek mindenáron való megszerzésére irányul; s ha ez az őslakosság nem tér ki, hanem területét megtartani igyekszik; amikor a terjeszkedés meghatározott célra irányuló akaratot, szervezést, elhatározást igényel, abban a pillanatban a tulajdonképeni történelem határához értünk. E határhelyzet abban nyilvánul, hogy a benne szereplő népeket már tudatos történelmi akarat és elhatározás irányítja, az események lezajlásánál már egyes kimagasló egyéniségek tervszerű eljárását kell feltételeznünk, de még nem állanak rendelkezésünkre a klaszszikus történelem által nagymértékben felhasználható jellegzetes írásos források, amelyek a tudatos, cél- és tervszerű akarat megnyilatkozását világosan felismerhetővé "teszik. E határhelyzet minden korban és minden időben bekövetkezhetik, az egyes népi közösségek jellegének, lényegének és fejlődési állapotának megfelelően.22 Ilyen esetben a helyi lakosság a történelmi vereség után meggyengülve bár, de helyén marad, az ősi történelmi térben, viszont a tér kulcshelyeit és legfontosabb, leggazdagabb területeit uralmi helyzetben az új nép foglalja el. A régi lakosság helyben maradását szorgalmas tipológiai és lényeg-analízissel mutathatjuk ki. Az is lehetséges, hogy csupán egy következő emberöltő viszonyainak vizsgálatánál bukkanunk oly jelenségre, amely szükségszerűvé teszi, hot'v a régi lakosság elemeinek helybenmaradására kell gondolnunk. Tehát a népi kontinuitásnak új, már par exelence történelmi formáját is tekintetbe kell vennünk: a legyőzött és alkalmazkodott helyzetben való megmaradást. Legtöbb esetben az új nép 20 Christopher Dawson: Die wahre Einheit der europäischen Kultur. 1035. (Az eredeti angol kiadás címe: Progress and Religion.) 53. 1. 21 H. A. l'rietze: Mischung von Kulturen und Völkern in vorgeschichtlicher Zeit. Mannus, 1Ö4K, 520—524. 1. 22 Gallus Sándor: Győr története a kőkortól a bronzkorig. Győr története a vaskorban. (Saj'tó alatt.) Századok 1944, VII—IX. 0.
