Századok – 1944
Tudományos vita - KNIEZSA ISTVÁN: Cirill és Metód működésének kérdése a Nyitra-vidéken 263
cirill és metód működésének kérdése a nyitr a-vidéken 267 mondtam. Ha ugyanis Rapant Dánielnek igaza van, hogy ez a templom Pribyna német származású felesége számára épült (Pribynov nitriansky kostolik „Pribyna nyitrai temploma". Elán XII—1942,3—4. szám, és Este raz о Pribynovom nitrianskom kostoliku „Még egyszer Pribyna nyitrai templomáról" Elán XII—1942), természetszerűen nem kellett okvetlenül fennállnia Pribynának Nyitráról való kiűzetése után. 4. Az ellen az érvem ellen, hogy Nyitra nem lehetett Morávia központja, mert az államot nem Nyitráról valami Nitravianak, hanem a Morva-folyóról Moravianak nevezik, Stanislav szememre veti, hogy elfelejtem, hogy a legendák e népet Sloveneknek, Rasztiszlávot, Szvatoplukot és Kocelt, pedig Slovënski fejedelmeknek is hívták, azaz ugyanúgy, mint a mai tótokat. Csodálatos, hogy Stanislav, ha teóriája védelméről van szó, ilyen nyilvánvalóan gyenge érvvel védekezik. Hiszen általánosan ismert tény, hogy a Slovene ebben a korban nem tótot, hanem általában szlávot jelent és a név a tótokon és szlovéneken kívül a bolgároknál, horvátoknál (Raguza, Zágráb), oroszoknál (Nestor), cseheknél (Szent Prokop) és à poláboknál is el ^volt terjedve. Nesztor korában pl. még nem oroszul beszéltek, hanem szlávul, bár az állam már régóta orosz (Bus) volt. Ezt a közös szláv elnevezést lassan szorította ki mindenütt a törzsi, a szerint hogy hol, melyik törzs szerezte meg a politikai hatalmat a többi törzs felett. Az eredeti Slovène, illetve slovënski elnevezések tehát csak azoknál a törzseknél maradtak meg, amelyek még akkor kerültek idegen népek uralma alá, mielőtt a nép egy törzs vezetése alatt politikai egységgé tömörült és így nemzetté tudatosodott volna. Ez történt pl. a tótoknál, szlovéneknél és a németországi poláboknál. Az a tény, hogy a tótok magukat a mai napig Slovákoknak, nyelvüket slovenskynek nevezik, azaz hogy az ősi szláv elnevezést őrizték meg és nem cserélték föl az államot megszervező Mcravane törzs nevével és nyelvüket nem moravskynak hívják, a legjobb bizonyítéka annak, hogy Morávia uralma a tótok egy r,észe felett csak jelentéktelen epizód volt, amelynek még a nép nevében sem maradt hagyománya. 5. Rámutattam arra, hogy az ó-egyházi szláv nyelvben a tótnak semmi nyoma nincs. Ami moravizmus itt található, az határozottan cseh, nem pedig tót jellegű. Erre Stanislav azt feleli, hogy az ó-egyházi szláv nyelvet a tót nyelv szemszögéből még nem vizsgálták át, de már most felhoz egy példát, amely szerinte (voltaképen Skultéty szerint) csak tót lehet. Ez az ej, ej, amely »igen«-t jelent és a középtót hej »igen« szóval volna azonos. Elfelejti azonban, hogy az ej semmi más, mint két szláv mutató névmásnak a kapcsolata, amely bárhol alakulhatott. Különben is megvan az oroszban (Dal), szerbben (Vuk), bolgárban (Mladenov), aki tehát olyant állít, hogy e szó csak a tótból eredhet, e szavakkal is foglalkoznia kell. A Kievi Levelek és Prágai Töredékek 2-jét az ősszláv dj helyén pedig a szabályos tót dz helyett a Morva-völgy tót nyelvjárásából próbálja megfejteni, ahol a dz mellett z is előfordul. Hogy azonban szabad-e a mai morvavölgyi tót nyelvjárásokat közvetlenül a IX—X. századi szláv nyelvvel kapcsolatba hozni, az nagy kérdés. A vidék tót helynévanyaga ugyanis azt mutatja, hogy a tótság itt nem közvetlen folytatója a honfoglaláskori szlávságnak, mert a helynevek nagy része nem szláv, hanem magyar és német eredetű (pl. Leváre magyar, Lövér, Sekule magyar Székely-Boldogasszony, PajStún, Pernek, Barbok, Hasprunka,
