Századok – 1944
Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241
'258 kring miklós vesztette. A második csoportba tartoztak az egykori mezővárosok: a Kis-Kárpátok alján Modor, Szentgyörgy és Bazin, a tulajdonképeni Burgenlandban Kismarton és Ruszt, míg a politikai Burgenland határain kívül Kőszeg. Valamennyiük létalapját a virágzó bortermelés és borkereskedelem alkotta. Az északi városkák német polgári rétegét az állandó, főleg alacsonyabb társadalmi rétegeket hozó szlovák bevándorlás az alulról való elszlovákosítás, a többiét pedig a magyar hivatalnokréteg kialakulásával felülről való elmagyarosítás veszélye fenyegette. Különálló fejlődésen ment át a két tulajdonképeni város, Pozsony és Sopron német polgársága. E városok magyarosodásának eredetét és ütemét vizsgálva a német irodalom arra a megállapításra jutott, hogy a nagyobbmérvű iparosodás indította el a németek magyarráválásának folyamatát s ez, a két város társadalmi, gazdasági struktúrájának megfelelően, más és más eredménnyel járt. Az egykori nagy bortermelő és kereskedelmi, főleg borkereskedő központ, a déli vidékek és Bécs áruforgalmának közvetítője, Sopron az iparosodás századában a fejlődésben elmaradt Pozsonytól. Ezzel magyarázzák, hogy magyarosodása is sokkal lassúbb ütemben folyt és nem hatott át oly széles rétegeket, mint a dunaparti iparvárosban. Különösen ellenállónak bizonyult a szőlőműves, bortermelő polgári réteg. Nincs éppen tanulság nélkül mindaz, amit az állítólag gyorsabban magyarosodó Pozsonyról mond a német történetírás. Egyfelől megállapítják, hogy indusztrializálódása korántsem öltött oly méreteket, mint Budapesté, vagy Győré s hogy ezért a magyar munkásréteg beszivárgása sem volt nagyon erős, másfelől utalnak Bécs közelségére (legutóbb már villamos vasút kötötte vele össze!), továbbá arra, hogy a szomszédos zárt, német népi területről a fejlődő ipar szükséglete igen sok német szakmunkást hozott a városba. Az így beszivárgó s az ősi alapréteggel egybeforró német polgárok öntudatának erősségére jellemzésül felhozzák, hogy a városba költöző szlovák munkásság inkább asszimilálódott hozzájuk, mint a magyarsághoz. Ennek ellenére úgy látják, hogy a magyarosodás és magyarosítás sikeresebben folyt itt, mint Sopronban. Érdemes ezeket, a német történettudomány által megállapított tényeket szem előtt tartani. A nemzetiségi viszonyok — állapítja meg a megfigyeléseket summázva Klocke — a világháború hajnalán Pozsonyban teljesen labilisak voltak. A város három nép érintkezési pontján feküdt, a régi társadalmi és gazdasági keretek az állami beavatkozás és iparosodás nyomán meglazultak. A német polgárság feladta gazdasági irányító szerepét. Magyarokból és magyarónokból vezető réteg került föléje; a társadalom alsóbb rétegeit pedig mindinkább szlovákok töltötték fel.3* Helyes következtetésekre és tárgyilagos megállapításokra jut a német tudomány a burgenlandi németség belpolitikai életének fejlődését és súlyát illetőleg. A rendi korszakban a parasztság élete nemcsak itt és általában Magyarországon, hanem egész Európában a helyi, falusi önkormányzat apró tényeire korlátozódott. A Lajtán túl úgy lát-30 H. Klocke főkép magyar statisztikai közlemények és régibb munkák felhasználásával: Entwicklung der Sozialstruktur im 19. und 20. Jahrhundert (Handw. 691—694. 1.).