Századok – 1944
Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241
burgenland a német történetíród alo mb an 255 lásában azok a hatások is, amelyek a főúri nagybirtokok territoriumszerű képződését mozdították elő. Főkép Sopronnál figyelhető meg az a törekvés, hogy maga körül a- főurakéhoz, ha nern is terjedelemben, de zártságban hasonló territóriumot teremtsen. Ez a fejlődés sem akadályozta azonban meg, hogy az uralkodók pénzzavarából fakadó elzálogosítási politika ne lépje át д városok birtokában levő területek határát. A nyugatmagyarországi városi élet kereteinek megrajzolásában a német történettudomány a forrásokkal, illetőleg a magyar irodalom megállapításaival nem került ellentmondásba, sőt az utóbbiakat néhány ponton továbbfejlesztette. Nem felel meg azonban az igazságnak az az állítása, hogy e városok lakosságának a zöme kezdettől fogva a németek közül került ki s hogy az ősi rétegekhez idegen elemek, kereskedelmi kapcsolatok révén, főkép a birodalmi városokból keveredtek. Magyarok állítólag csak a török hódítás elől húzódtak volna ide; kivált Pozsonyba, amelynek fő város-jellege — még német megfigyelés szerint is — határozottan kiemelte magyar színezetét. A tót beáramlás a XVIII. századig legtöbb helyen nem volt számottevő. A zsidók megtelepedésének viszont — mint erre igen helyesen utalnak —• a városok helyi keretein túlmenő jelentősége volt. Bevándorlásukat a főúri réteg növekvő készpénzszükséglete mozdította elő nagy mértékben. A középkor végén már olyan tekintélyes számban lepték el a városokat s a kisebb mezővárosokat is, hogy itt, a nyugati végeken zsrífolódott össze Magyarország zsidóságának nagyobbik fele. A német történetírást ez a tény főkép abból a szempontból érdekli, hogy a zsidók térfoglalása nem egy ponton elvágta a német polgárság érvényesülésének útjait. Schünemann szerint a törzsökös német polgárokat a zsidó előretörés szorította vissza a földmívelő polgári réteg színvonalára s ezzel megakadályozta megfelelő német értelmiségi elem kialakulását. A közigazgatási és tudományos vezető állásokba ily módon mind nagyobb számban kerültek magyarok. A társadalmi és politikai élet kölcsönhatásainak problémája, amelyet német részről tisztán felismertek, megérdemelné a magyar kutatók fokozottabb figyelmét is. Tisztán a német megállapítások alapján máris kétségesnek tartjuk, hogy csak a zsidó bevándorlás eredményezte volna a nyugatmagyarországi városok tőzsgyökeres németsége jelentékeny részének a földmívelő polgári életformák közt való megmerevedését és stagnálását. Inkább talán a bevándorló németek felemelkedését gátolta a zsidó térfoglalás. A középkor végén, Zsigmond politikájától támogatva, a nyugatmagyarországi városok, elsősorban Pozsony kereskedelme igen tekintélyes méreteket öltött. Ez a forgalom hozott azután ide nemcsak birodalmi, hanem hazai városokból is német és kisebb számban más, így magyar kereskedőket. A főurak „zsidópolitikája", melyhez a kései középkor készpénzhiánya s a nyomában fellépő nagy hitelszükséglet is járult, nagyobb érvényesülési lehetőségeket biztosított a zsidó, mint a német kereskedőknek. Ez pedig nyilvánvalóan nem az őslakos, hanem a frissen bevándorolt németség megerősödését nehezítette meg.-" 26 A városi életnek rajzához a saját tanulmányain kívül csak magyar munkákat (Csánki, Moór, Ortvay, Király, Házi, Thirring, Chernel, Gálosi) használhatott K. Schünemann (Städtische Entwicklung a Handwörterbuch 681— 687. 1.).
