Századok – 1944
Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241
'252 kring miklós nyugat- és délmagyarországihoz hasonló területeken figyelhetjük meg a legjobban. A határok alakulása itt jóval függetlenebb lévén a természeti tényezőktől, az esetlegesnek és singulárisnak a fejlődésben mindennél nagyobb szerepe van. Kitűnik ez mindjárt magának a dél- és nyugatmagyarországi határnak egybevetéséből is. Elég a két határvidék történetét futólag áttekintenünk, hogy meggyőződjünk egymástól elütő fejlődési sajátságaikról. Kapcsoljuk ki a földrajzi különbségeket. Nézzük tisztán a történeti tényeket. Délen a magyar királyság csaknem az egész középkor folyamán megőrizte cselekvési szabadságát. Maga alakította ki azoknak a területeknek szervezetét is, amelyek nem tartoztak belo a tulajdonképeni magyar államba. Nyugatról keletre haladva bánsági övet épített ki, amely lehetővé tette, hogy az esetleges déli befolyások ne közvetlenül érjék az országot. Ezzel szemben a nyugati határvidék története a német-magyar viszony alakulásával oly szorosan egybefonódott, hogy a kettő szinte egyet jelentett. Természetesen a déli határöv kialakításában megnyilvánuló akciószabadság sem volt egészen független a szomszédos állam, a bizánci birodalom magatartásától, mint ahogyan az államhatárok mindig két szomszédos ország államiságának függvényei. Elég Dölger fejtegetéseire utalnunk a "bizánci államszemlélet merevségéről, amely lezárt, csaknem változhatatlan formában nézte külső országokkal való kapcsolatait.2 2 Ezzel szemben nyugati szomszédunk politikájának egyik legfőbb jellemzője a mozgalmasság. A Drang nach Osten nem volt ugyan a hivatalos politikának soha szem elől nem tévesztett célja, sőt tudjuk, hogy a népi szemléletű történetírás éppen ezen a vonalon marasztalta el a Hohenstaufokat, a németség keletre húzódása azonban hosszabb-rövidebb megszakításokkal az egész középkoron át tartott. Ennek a folyamatnak nagy befolyása volt a Német Birodalom keleti határai kialakulására. A kérdés legalaposabb ismerője, Aubin, jellemzően, előnyomulásában megmerevedett frontnak nevezte Németország keleti határait. A túlsó oldalról vizsgálva a Keleti-tengertől a Dolomitokig húzódó vonalat, úgy találta, hogy ez Magyarország szakaszán szilárdult meg legelőször. A határvonal megszilárdulásában mutatkozó különbségek oka — Aubin szerint — kétségtelenül a Birodalommal szomszédos országok államiságának eltérő voltában rejlik.23 A német tudós az idevágó problémákat részleteiben már nem elemezte. Tisztázásuk valóban a kisnemzetek iigye, magyar vonalon sajátosan magyar feladat. A déli és nyugati határvidék történetének párhuzamos vizsgálata igen gyümölcsöző lenne. Még, ha nem is irányítanók figyelmünket állandóan az okokra, melyek a fejlődési különbségeket eredményezték, hanem egyszerűen csak a tényeket igyekeznénk tisztázni, számos tanulságos megállapításra juthatnánk a különleges határtörténeti kérdéseken túl, magára a középkori magyar állam mibenlétére vonatkozólag is. Ettől azonban egyelőre el kell tekintenünk s meg keli 22 F. Dölger: Ungarn in der byzantinischen Reichspolitik. (Ostmitteleuropäische Bibliothek, 42.) Budapest, 1942. 23 H. Aubin: Von Raum und Grenzen des deutschen Volkes. Breslau, 1938. 109—144. 1. A német álláspontot a nyugatmagyarországi határ történetére vonatkozó, többévi vizsgálódásaim alapján tettem bírálat tárgyává. Talán lesz még rá alkalmam, hogy mindazt, amit itt dióhéjban elmondtam, behatóbban és dokumentálva kifejtsem.
