Századok – 1944

Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241

burgenland a német történetíród alo mb an 253 elégednünk a német-magyar határ főbb történeti problémáinak fel­vetésével. Ezek a problémák mindenesetre csak akkor rajzolódnak ki előttünk elég élesen, ha háttérül odagondoljuk a déli határvidék ala­kulásának eseményeit. Mindez, természetesen még nem történeti pár­huzam, csupán a kutatást és a megértést előmozdító, módszeres segít­ség. A párhuzam megvonásához távolról sincs elég forrásunk, illető­leg meglevő forrásainkat is alig aknáztuk ki. Mi történt Magyarország nyugati határvidékén az alatt, míg az állam másik, nyílt, természeti akadályoktól nem védett, déli területén lassan kiépült a bánsági öv? Mik voltak azok az erők, amelyek délen ezt a nyugatias „marca"-rendszert kialakították, nyugaton pedig nem tudták megakadályozni, hogy a határvonal — egyszerre több évszázad történetét tekintve át — ingaszerű mozgásba ne jusson s átmenetileg, pár évszázadra, nagy földterületek le ne váljanak az ország testéről1? A tények ismeretesek, az összefüggéseket is elég tisztán látjuk, még­sem tudunk a változások lényegébe igazán bepillantani s az egész leválási folyamatot csaknem érthetetlennek tartjuk. Az ország-, vagy államhatárok történetével foglalkozva, mindig úgy érzi az ember, hogy a múltra vonatkoztatva az államhatár, de néha még az ország­határ kifejezés is anakronisztikusan hangzik. Ismereteink a magyar állami élet elmúlt formáira vonatkozóan oly hiányosak, hogy egy-egy terminus anakronizmusának „megérzésén" túl többre nemigen képe­sítenek bennünket. Míg a néniét irodalom igen gazdag a német álla­miság mibenlétét vizsgáló munkákban, addig nálunk még fel sem vetették a magyar királyság állami jellegének problémáit. Pedig ilyen problémák vannak. Ez akkor világlik ki különösképen, amikor alig érthető, mai fogalmainkkal nehezen körülírható eseményekkel, állapotokkal foglalkozunk. Középkori történetünk feldolgozásaiban nem egyszer olvashattunk „céltalan" hadjáratokról s más vállalko­zásokról. Alaposabb vizsgálódások mellett rendszerint kiderült, hogy az, amit mi céltalannak látunk, tulajdonképen a mi felfogásunktól lényegében elütő világszemlélet s erre épiilő állami, társadalmi be­rendezések természetes megnyilatkozása volt. így van a határok, különösképen a nyugatmagyarországi államhatár alakulásának kér­désével is. Az, amit mi a nyugati határterületek leválásában, inga­szerű mozgásában idegennek, érthetetlennek gondolunk, onnan szár­mazik, hogy e dolgokhoz az államterület, állampolgári hűség, általá­ban az államiság mai fogalmaival közeledünk. Mályusz munkássága nyomán ma már egészen világosan látjuk, hogy a magyar történetnek volt — ha nem is egészen nyugati értelem­ben vett — hűbéri korszaka.2 4 Azok az események, amelyek a nyugat­magyarországi határvidék elzálogosítására és leválására vezettek, éppen a hűbériség virágzásénak idején következtek be. A hűbéri gon­dolkozás ismeretében mindaz érthetővé válik, ami az úgynevezett Burgenland XIV—XV. századi történetében eddig homályosnak tűnt előttünk. Kutatásainkban tehát — mint fentebb már utaltam rá — nem állhatunk meg Gross Lothár eredményeinél. Továbbmenve a határkialakulás vizsgálatában, egészen biztosan a hűbéries szellem behatolására bukkanunk. Itt, a magyar s német államterület és népi 24 Mályusz E.: A magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hűbériség és rendiség problémája. Mátyás Király Emlékkönyv. Budapest, 1940. II. k. 309—433. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom