Századok – 1944
Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241
BURGENLAND A német történ eti rod alom в an 251 történt, hogy a Németújváriak összeütközésbe kerültek Károly Róberttel. Míg Frigyes király és az osztrák nemesek a Németújváriakat támogatták, addig Pottendorfi Rudolf a magyar király oldalán vett részt a viszályban. A kettős birtoklás és a kétirányú lekötöttség olyan helyzetet teremtett, amely megbontotta az egyensúlyt a német-magyar határ mentén. A Pottendorfiak és Németújváriak esete nem volt az egyedüli, csupán a legkiemelkedőbb a hasonlók sorában. Az osztrákok közül mind többen szereztek ideát birtokot s megtörtént az is, hogy magyar főurak oly feltétellel szövetkeztek az osztrák hercegekkel, hogy a magyar királlyal nem köthetnek szerződést. Néha szakadás állt be egyes családokon belül is: a Nagymartoniak közül az egyik* német, a másik magyar oldalon állott. Ez a sajátságos fejlődés tetőpontját érte el azzal, hogy 1339-ben Németújvári Jánost formálisan felvették az osztrák ministeriálisok közé s hogy 1374-ben Nagymartom Miklós hűséget fogadott Albert osztrák hercegnek és felajánlotta neki szolgálatait Fraknó várával együtt. Az út, amely innen a XV. századi nagy elzálogosításokig vezet, valóban tisztán felismerhető. Ezek a burgenlandi német történetirodalom legértékesebb eredményei, hiszen olyan események gyökereihez vittek közelebb, amelyek nemcsak a nyugatmagyarországi határ sorsát szabták meg századokra, hanem lényeges elemévé váltak a németséghez való viszonyunknak. Természetesen, magyar vonatkozásban mindez még csak a kezdet kezdetét jelenti, olyan alapot, amelyről elindulva megfoghatjuk a nyugati határváltozások eseménysorának lényegét. Egyszersmind ez a kérdéscsoport az a pont, amelyen a legvilágosabban mutathatunk rá a német Burgenland-kutatás eredendő módszertani hibájára. Arra nevezetesen, hogy Burgenland történetének egyetlen problémáját sem oldhatjuk meg helyesen, ha jiem helyezzük vissza a régi, magyarországi keretek közé. Különösen itt, a nyugatmagyarországi határok kialakulásának vizsgálatánál látjuk, hogy nem я német nép- vagy államtörténet, hanem Magyarország története adja azt a természetes fejlődési egységet, amelyen belül a jelenségek egymással összevethetők s analógiák segítségével megérthetők. Indokolt tehát, hogy legalább ezt az egy kérdést kissé behatóbban vizsgáljuk meg. Ha magunk elé teszünk egy hegy- és vízrajzi térképet, amely — divatos német kifejezéssel élve — a Karpatenraumot, vagyis a Kárpátok övezte s a vele szomszédos térséget ábrázolja, nemcsak az a közismert tény szökik azonnal a szemünkbe, hogy a történelmi Magyarország területét természetes akadályok mindenfelé élesen különítették el szcrmszédaitól s csupán dél-délnyugat és nyugat felé állottak nyitva határai, hanem hogy délen és nyugaton a földfelszín alakulása nem elválasztotta, hanem szinte odakapcsolta a magyar vidékeket idegen népek területeihez. Kétségtelen, hogy az államhatárok kialakulásában legdöntőbb s egyszersmind legmaradandóbb hatású tényezők a földrajzi adottságok. Politikai, gazdasági, kulturális, vagy általában népi erők ritkán tudják a fejlődésnek a földfelszíni formákban meghatározott irányát lényegesen módosítani. A Kárpátok vonulata — éppen úgy, mint más nagy hegyek — mentén évszázadokon át valóban alig változtak a határok. A népi, gazdasági, társadalmi, politikai erők küzdelmét az államhatárok kialakításában a
