Századok – 1944
Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241
'250 kring miklós ellátásukhoz elengedhetetlenül szükségeseket; Burgenland közép- és újkori társadalmi és gazdasági életének problémái szorosan összefüggnek a település történetének kérdéseivel. Politikai helyzetének alakulását ezek a belső tényezők a magyar és részben a német országos fejlődés tényeivel együtt határozták meg. A XIII. század végén és a XIV. század elején északról dél felé haladva a Szentgyörgyi és Bazini grófok, a Kanizsaiak, a Nagymartoniak vagy Fraknóiak, Németújváriak, az Osl-nemzetség leszármazottai s más családok nagyobb birtokainak egymásbafonódó láncolata foglalta el a korábbi gyepűelve lakatlan területét. Velük szemben osztrák oldalon nem állott ilyen hatalmas, főúri birtokosréteg. A nyugatmagyarországi úgynevezett oligarchia kialakulása volt e határvidék újabbkori történetének legdöntőbb eseménye. Nagy birtoktestek egy kézben halmozódása tette u. i. lehetővé, hogy később, a XV. század sajátos politikai viszonyai között egyszerre óriási földterületek kerüljenek idegen fennhatóság alá.1" 1441-ben Erzsébet özvegy királyné elzálogosította Sopron városát és uradalmát III. Frigyesnek, aki a zavaros viszonyokat kihasználva, rövidesen megszerezte többek közt Rohoncot, Szalónakot, Borostyánkőt, Kismartont és Kaboldot, később Fraknót. Sopron ugyan 1463-ban visszakerült Magyarországhoz, a váruradalmak túlnyomó nagyréeze azonban továbbra is Frigyes kezén maradt. Fraknó, Kismarton, Kabold, Szarvkő, Borostyánkő és Kőszeg 1491-től 1626-ig, illetőleg 1647-ig alsóausztriai hercegi tartományi birtok volt, amelyet a „Vitztumamt" és az alsóausztriai kamara igazgatott. A nagy uradalmak elzálogosítása tulajdonképen az egész nyugatmagyarországi határvidéket német kézre juttatta. E nagyjelentőségű esemény előzményeit nem láttuk eléggé tisztán. Német történészek, kivált Brunner 20 és Gross behatóbb vizsgálat tárgyává tették mindazokat az eseményeket, amelyek az elzálogosítási folyamatot bevezették. A dolgok előzményét Gross — nagyon helyesen — a határmenti birtokosok kétoldali kötelezettségvállalásában látja.21 Tipikus példaként Pottendorfi Rudolf és a Németújváriak esetére hivatkozik. A Pottendorfiaknak a Lajta német partjai mentén voltak birtokaik. Családjuk a XIII. század végén már a befolyásosabbak közé számított. A következő század elején Pottendorfi Rudolf Magyarországon is kapott birtokot, majd rövidesen soproni főispán lett. Ekkortájt 19 Domanovszky S.: Ausztria Nyugat-Magyarországra vonatkozó történeti igényeinek cáfolata. (A magyar béketárgyalások. I. k. Budapest, 1920. 460. és köv. 1.) 20 Bégebbi magyar és osztrák munkákon kívül főkép K. Schünemann: Die Deutschen in Ungarn bis zum 12. Jahrhundert. Berlin, 1923. O. Brunner: Geschichte des Burgenlandes im Rahmen der deutsch-ungarischen Beziehfingen. Deutsche Hefte für Volks- und Kulturbodenforschung I. (1930—1931.) O. Aull: Die politische Beziehungen zwischen Österreich und Ungarn in ihrer Auswirkung auf das Burgenland, III. (1929—30.) H. Graf: Die westungarische Grenzgebiete im Wandel der Geschichte. Burgenländisclie Heimatblätter, V. (1936.) dolgozatai alapján Territorialgeschichte címen a Handwörterbuchban (678"— 681. 1.). 21 L. Gross: Zur Geschichte der österreichisch-ungarischen Grenzverhältnisse im 14. Jahrhundert. Burgenländische Heimatblätter, I. (1932) 37. és köv., 66. és köv. 1. V. ö. még W. Kohte: Siedlung und Crenzbildung im Burgenland. Deutsche Rundschau, LIV. (1928) 216. k. 160. és köv. 1.
