Századok – 1944
Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241
burgenland a német történetíród alo mb an 249 pedig a kisnemesi magyar falvak lánca. Az a terület, amelyet a trianoni béke Magyarországból kiszakított s amelyet Burgenland néven kebeleztek be az osztrák köztársaságba, nagyjából a középkori magyar nagybirtoksávnak felelt meg. Ez a tény korábban sem volt ismeretlen, pontosabb tisztázása s egy sereg vele kapcsolatos problémának a felvetése azonban, kétségtelenül, a német történettudomány érdeme. A kérdések megoldásával szemben viszont nem egy kifogást leliet emelni. Alig tekinthetjük véglegesen tisztázott eredménynek azt az állítást, hogy az igazi magyar települési formára nem a főúri nagybirtok a jellemző, hanem a kisnemesi falvak sora. Semmiesetre sem állhat meg így a merev szembeállítás, hiszen legalább annyira politikai változással, kapcsolatos fejlődési, mint népi adottságokból folyó különbség ez. Hogy a nyugatmagyarországi egyházi és világi nagybirtoksáv csaknem teljesen egybeesik a német települési területtel, azt tisztán a nagyobb német népi feleslegek eredményezték, míg magának a nagybirtoknak kialakulása a magyar belső viszonyok változásának volt a következménye. Nagy érdeme a német tudománynak, hogy e határvidék történetében utalt a társadalmi vonatkozásokra. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy túlságosan leegyszerűsítette s ezzel helytelen világításba helyezte a problémát, amikor jobbágy (helyesebben várjobbágy)-kisnemes-dzsentri-fejlődésről beszélt s ezen az alapon, a várjobbágyi-kisnemesi falvak felvázolásával igyekezett elhatárolni a törzsökös magyar települési tömböt nyugat felé. Amit a honfoglalók pusztításaival és a magyar nagybirtokosok nagyarányú német telepítéseivel kapcsolatban mondanak, némikép ellentétbe kerülnek a Karoling-kori németség kontinuitásáról vallott véleményükkel. Nem állja meg helyét àz a nézet sem, amely a XII. század végén a nyugatmagyarországi és a szepesi, sőt erdélyi szász és székely fejlődés között hasonlóságot keres. Egyáltalán nem bizonyítható, hogy a nyugatmagyarországi várak őrsége német volt s hogy fez az őrség éppen úgy egészítette ki a magyar határőrök szerepét itt, mint a szászok Szepesben a tízlándzsásokét, vagy Erdélyben a székelyekét.17 Érdekes, de bővebb adatszerű megtámasztásra váró megfigyelés az is, hogy a nagybirtokrendszer kialakulása előtt a nyugati magyar határsáv gazdaságilag erősen függött az anyaország mögöttes területeitől s hogy következéskép csak a nagybirtokok biztosították önellátását, illetőleg önállóságát. Sőt később termésfeleslegeik árubabocsátásával ti nyugati, luxusszápiba menő ipari termékek behozatalával lehetővé tették a szomszédos osztrák területekkel való szoroeabb gazdasági egybeforradást.18 Míg ez utóbbi megállapítások nagyjából megfelelnek az igazságnak, addig a belső magyar területektől való függésre tisztán csak abból a feltevésből következtethettek, hogy a magyar határőrtelepek aligha tudták maguknak megtermelni az 17 Minderre 1. a 6., 7. és 8. jegyzetben id. térképeket és munkákat. L. még az őrségi magyarságról Kovács M. doktori értekezését: A felsőőri magyar népsziget. Budapest, 1942. (Település- és népiségtörténeti értekezések. 6. sz.) A német irodalomban és nálunk is sokan besenyőket keresnek ott, ahol csak honfoglaló magyarok éltek. A besenyők számának, szerepének eltúlzására 1. Moór i. m. 314. és köv. 1. és Kniezsa I.: A nyugatmagyarországi besenyők kérdéséhez. Budapest, 1937. (Domanovszky-emlékkönyv.) 323. és köv. 1. 18 Handwörterbuch 678. 1.
