Századok – 1944
Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241
burgenland a német tôrténe tiro d alomba n 247 A magyar honfoglalás — állítólag — ezt a keveset is megsemmisítette; a mezőgazdaság azonban, bár nagy megrázkódtatáson esett át, formáiban és módszereiben egyet-mást megőrzött a következő században újrainduló élet számára. Mindjárt hozzáfűzhetjük, hogy a legújabb magyar kutatások világánál úgy látjuk, hogy a magyarságnak keletről hozott kereskedelmi kapcsolatai a zűrzavaros időkben ellanyhult kereskedelemnek új lendületet adtak s szinte felduzzasztottak a Kárpát-medence átmenő forgalmát. A nyugati határvidéken, Burgenlandban viszont a maga nomád életformáját élő magyarság portyázásai békés mezőgazdasági termelést aligha engedtek; annyival kevésbbé, mert a feltételezett Karoling-kori német telepek éppen azokra a vidékekre estek, amelyeken át nyugatra zúdultak a magyar lovascsapatok. Tagadhatatlan, hogy átmenetileg mindez bénította a forgalmat is, végeredményben azonban az úgynevezett nomád életmód — legalábbis ahogyan ma látjuk — nem volt kedvezőtlen nagyobbszabású kereskedelem kifejlődésére.14 Burgenland történetének legjelentősebb eseménye a magyar honfoglalás volt. Bár ez a német irodalom megállapításaiból is kitűnik, azt nem veszik észre, vagy egyszerűen nem akarnak rámutatni, hogy a honfoglalás ilyetén jelentősége miben állott. A Burgenlandnak nevezett egész terület a magyar királyság megalapításával került elsőízben egységes uralom alá. Ennek a ténynek volt következménye az is, amiben ma, a múltba visszatekintve, szeretik Burgenland egységes, zárt jellegét megpillantani. Nevezetesen, hogy lakosságának többsége német, amelynek települései a nagy német tömbbel szorosan összefüggnek. A középkori Burgenland problémáinak legalaposabb ismerője, Klebcl maga utalt arra, hogy a burgenlandi németségnek a nagy német népi tömbhöz való hozzázárkózása nem természetes átszivárgás, hanem a magyar királyok és főurak tudatos telepítő politikájának volt az eredménye. Következtetéseiben azonban ennél tovább ő sem jut. A magyar „betörés" és a német ellenlökés történetét nagyjából a magyar tudomány álláspontjának megfelelő módon illesztik a burgenlandi keretek közé. A döntő események színhelyét azonban általában kissé keletebbre helyezik, mint mi. Így a bajor sereg felett 907-ben aratott magyar győzelmet Pozsony környékére teszik és úgy tüntetik fel, mintha a német határok az augsburgi vereség után lassan, de egyenletes fokozatossággal, zavartalanul tolódtak volna mind keletebbre: 1002-ben a Bécsi Erdő keleti szegélye, 1030-ban a Fischa, 1046-ban a Lajta lett a határ, sőt 1074-ben IV. Henriknek sikerült átmenetileg Mosonban is megvetnie a lábát. Gombos Albin rendkívül gondos forrástanulmányaiból tudjuk, hogy a határmenti viszonyok alakulását korántsem lehet ilyen egyszerűen és biztosan évszámokhoz és helyhez kötni.1 5 Különben is kissé anakronisztikus 14 A fentebb idézetteken kívül v. ö. még K. Schünemann cikkét a Handwörterbuchban: Wirtschaftsgeschichte (687—690. 1.). Itt főkép a maga, Kováts F. és Pleidell A. munkáira hivatkozik. A kárpátmedencei kereskedelemnek a honfoglalás nyomán bekövetkezett fellendüléséről mondottak Pleidell A.-nak, Schünemann cikke írásakor még meg nem jelent munkáján alapszanak. (A magyar várostörténet első fejezete. Századok, 1934., főkép 294—313. 1.) 15 V. ö. idevágó kutatásainak eredményeit összefoglaló dolgozatát (Szent István háborúja II. Konrád római-német császárral 1030-ban) a Szent István Emlékkönyv II. к. 1107. és köv. 1.
