Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
22 ]>EÉK JÓZSEF téneti előzményekre való oly hivatkozásokkal, melyek a valóságnak s a dolgok eredeti értelmének semmiképen sem felelnek meg, annál alkalmasabbak viszont arra, hogy a reformirányzat újszerű igényeit a mult tekintélyéval alátámasszák.70 Ebben a műveletben a különböző szimbolumok, lándzsák, zászlók, koronák magyarázatának igen előkelő szerep jutott. Jellemző példa erre Hódító Vilmos esete, aki hogy szent ügynek tüntethesse fel az angliai inváziót, egy zászlót kért VII. Gergely elődjétől, II. Sándortól, amit Hildebrand főesperes támogatásával meg is kapott. Mikor azután Hildebrand VII. Gergely névvel elfoglalta a pápai széket, a normann hódító előtt már úgy állította be a dolgot, mintha a zászló elfogadása a pápai hűbéruraság elismerését jelentette volna. „Oly esztendők voltak ezek — állapítja meg erről az esetről Schramm —, melyekben nemcsak a jogi elmélet, de a szimbolika is annyira gyorsan változott, hogy ma már másként festett az, ami tegnap történt."71 Ha az események élő főszereplőjével szemben a pápa meg mert kísérelni ilyen „átértékelést'\ ugyanilyen eljárásra a siker sokkal nagyobb reményével vállalkozhatott azzal a Salamonnal szemben, aki a ménfői csata és a lándzsa Rómába küldése idején még meg sem született s aki hazájából kiűzve ugyan, hiába érdeklődött volna „országa véneitől" a való tényállás, a lándzsa eredeti rendeltetése felől.73 Hogy pedig ez a tényállás eltért VII. Gergely tendenciózus beállításától, annak feltételezésére minden okunk megvan. A pápa ugyanis úgy tünteti fel a dolgot, mintha a lándzsával és a koronával III. Henrik jelképesen Szent Péter tulajdonába adta volna a magyar királyságot. Ez az állítás nemcsupán a császár jól ismert politikai irányával nem hozható összhangba, hanem azonfelül még azzal az eredeti római hagyománnyal is ellenkezik, melyet a követként ott járt milanói Arnulf és az ugyancsak XI. századi Bonizo előadásából ismerünk. E hagyomány ugyanis a magyar származású lándzsát mindössze nevezetes győzelem emlékeként és a győztes hálájának jeleként tekintette.74 A lándzsával és az állítólagos koronával7 5 VII. Ger-70 J. Lange, Das Staatensystem Gregors VII. Diss. Greilswald, 1915. és К. Jordan, Das Eindringen des Lehenswesens in das Rechtswesen der Römischen Kurie. Archiv f. Urkundenforschung XII (1931). 71 Geschichte des englischen Königtums im Lichte der Krönung I 33. 1. 72 Salamon 1053-ban született. 73 A mogyoródi csata 1074. március 14-én zajlott le, a pápa levele pedig 1074. október 28-án kelt, amidőn már IV. Henrik sikertelen expedíciója is lezajlott. 74 Arnulf „insigne trophaeum"-ról, Bonizo pedig „Signum victoriae"-ról beszél (id. h.). 75 A korona Rómába küldése — miként erre fentiekkel egyező érveléssel Bartoniek Emma (A magyar királykoronázások története 59. 1.) is rámutatott — minden valószínűség szerint VII. Gergely találmánya csupán. Nincs léhát ok arra, hogy — mint legutóbb Polner Ödön id. ért. 22. kk. — az eredeti Szilveszter-féle korona elkerülésére, vagy elveszésére gondoljunk. A jeles közjogász e nézetét szintén VII. Gergely levelére alapítja, anélkül, hogy annak műfaját és célzatát figyelembe venné. Még messzebb megy, amidőn felteszi,
