Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
12 ]>EÉK JÓZSEF ez a közelség a tárgy higgadt történeti megismerésének hasznára válhatott volna. M. Uhlirz például a III. Ottóval való intenzív foglalkozást belső tudományos okon kívül főként azzal indokolja, hogy „azon nemzeti és politikai fellendülés következtében, melyet a német nép napjainkban megélt és még megél, a történeti érdeklődés melegebb érzéssel és mélyebb megértéssel fordul múltjának nagy jelenségei, mindenekelőtt a középkor hősi időszaka felé"33 Ez a szellemi légkör magyarázza meg mindazt, ami a német történetírásban III. Ottó körül s így Magyarországhoz való viszonyát illetőleg is az utolsó években történt. E sorok írója számára, aki másfél évtized óta nyomon követte e kérdésnek a német történetírásban való változatos alakulását s aki előtt így a problematikái törésnek és a jelen ihletésnek ténye már Brackmann első magyar vonatkozású tanulmányának elolvasásakor nyilvánvalóvá vált, ezekután a tisztázás egyedüli lehetőségét a kérdés egészének kútfőszerü revíziójában láthatta. Ez merőben szakszerű szempont, és semmiesetre sem valaminő „predesztinált akarat" által előírt hagyomány védő szándék tette kötelességévé, hogy ne elégedjék meg a korqnaküldésre vonatkozó gyér forrásanyag újból való megvizsgálásával, hanem közvetlenül és egész terjedelmükben tanulmányozza azokat az egykorú emlékeket, melyek III. Ottó birodalomeszméjére, a pápasághoz való viszonyára wiederum wie damals durch das politische Bedürfnis und das politische Erlebnis der unmittelbaren Gegenwart gestellt werden" (93. t.). Ugyanerről a felfogásról tanúskodik Erich Maschke önvallomásszerű kijelentése is: „Wie vor Jahrhunderten die Entstehimg dieses Deutschtums den Grund zur deutsch-polnischen Nachbarschaft in Feindschaft wie in Freundschaft gelegt hat, so erfolgte seine Erforschung während der zwei Jahrzehnte zwischen dem Weltkriege und dem Polenfeldzuge des September 1939 in der Auseinandersetzung der deutschen und der polnischen Geschichtsforschung, die nur ein Ted der Auseinandersetzung von Deutschtum und Polentum in dieser Zeit Avar. Diese Lage hat sich von Grund auf gewandelt. Es gibt keinen polnischen Staat mehr. Es gibt auch keine polnische Geschichtswissenschaft mehr.. . Die Zeit ist gekommen, um die Erforschung der Geschichte des mittelalterlichen Deutschtums in Polen allein aus der Verantwortung vor der gesamtdeutschen Geschichte and mit dem Ziel ihrer endgültigen Einordnung in das Gesamtbild der deutschen Vergangenheit weiterzuführen." (Das mittelalterliche Deutschtum in Polen. Id. m. I. 515. 1.) A magyar történetírónak mindezt tudnia kell, mielőtt az ily elvektől vezérelt Ostforschung megszervezőjéről, A. Brackmannról az alábbiakat írná: „Amit a XI. századforduló miliőjéből, III. Ottó magatartásából, Magyarország akkori helyzetéből s az egykorú idegen források nyilatkozataiból ki lehet hüvelyezni, a német tudós szerintem visszautasíthatatlanul rendezte és tisztázta" (Tóth Zoltán). 33 HZ. 162 (1940), 258. 1. Jellemző a középkori császárpolitika aktualitására, hogy 1941-ben sor kerülhetett Sybel és Ficker vitairatainak ívj kiadására (Fr. Schneider: Die Macht und Ende des Ersten Deutschen Reiches. Die Streitschriften von H. von Sybel und J. Ficker zur deutschen Kaiserpolitik des Mittelalters. 1941). Ugyanezt bizonyítja a Birodalom európai rendező-szerepét illusztráló gyűjteményes munkák viszonylag nagy száma (Reich und Reichsfeinde, Reich und Europa, Deutschland als europä'sche Ordnungsmacht stb. stb.). A Nationalsozialistische Monatshefte külön Hohenstauf-számot adott ki (1941. május), melyhez Rosenberg Alfréd írt előszót.
