Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
III. OTTÓ CSÁSZÁR ÉS MAGYARORSZÁG AZ ÚJABB TÖRTÉNETÍRÁSBAN ' 15 tele érdekeket sértett. De III. Ottó és tanácsadói Lengyelországnak és Magyarországnak az impérium Chrislianumba való bekebelezésében és a császárnak a római egyházhoz való viszonyában nagy eredményt és a Karoling-politika folytatását látták. Ebben az összefüggésben csak ez a 1'on.os és nem a végső eredmény. A középkori császárpolitika megítélése szempontjából sem jelentőség nélkül való tehát az a körülmény, hogy még ,a római' III. Oltó előtt is ugyanazok a célok lebeglek, mini a Karolingok és az Ottók elölt/'30 Ebből az idézetből, de méginkább magyar vonatkozású tanulmányaiból világosan kiderül, hogy Brackmann III. Otló esetében sem lát szakadást a császárpolitika hagyományos vonalában: a lényeg szerinte az, hogy Ot'.ó is végeredményben a keleti országok feletti birodalmi fennhatóság biztosítására törekedett. Minthogy e felfogással szemben jelen dolgozatom befejező részében érdemben állást foglalok, itt elegendő arra az összefüggésre rámulatnom, mely az új német történetszemlélet és Brackmann kísérlete között fennáll. Még szorosabb ez a kapcsolat H. Hirsch esetében, aki a Birodalom és Lengyel-, valamint Magyarország III. Ottó-kori viszonyát — mindenesetre részletes indokolás nélkül — hűbérinek, s így germán jellegűnek iparkodott feltüntetni.31 E változatos nézetek megismeréséből egyetlen következtetést vonhat le a kívülálló: III. Ottó alakja s általában az egész ú. n. „keleti politika" sokkal közelebb került a ma problémáihoz, a vele foglalkozó irodalom pedig a jelen ihletésének varázsköréhez,32 semhogy 30 SB. Preuss. Akad. 1932, 23. 1. 31 Id. ért. id. h. 32 Jó példa erre Brackmann 1933-ban tett alábbi megállapítása: „Selten hat sich in der Geschichte der Völker die falsche imperialistische Politik einer Nation so gerächt wie in der Geschichte Poiens. Am Ende dieser Politik standen die Teilungen Polens, und noch heute wirkt sie nach, weil sie das polnische Volk nicht zur Ruhe kommen lässt und es dazu treibt den politischen Z elen einer Vergangenheit nachzustreben, die ihm einst den Untergang brachten. Die mittelalterliche Geschichte Polens ist eine Warnung ernstester Art — für l'olen selbst, für seine Nachbarn und für den europäischen Kontinent." Die politische Entwicklung Osteuropas vom 10. bis 15. Jh. (Deutschland und Polen. Herausgegeben von A. Brackmann 1933, 39. J.). V. ö. rrég ugyanezen szerzőtől: Kris;s und Aufbau in Osteuropa, ein weltgeschichtliches Bild. Berlin. 1939, melyről Ludwig Bittner (HZ. 102, 1940. 621. 1) többek közölt a következőket írja: „In diesen Umrissen zeigt В. den Weg für das geschichtliche Verständnis der ungeheueren Erfolge der Jahre 1938 und 1939 und der daraus erwachsenen Aufgaben." Ernst Vollert minisztériumi igazgató pedig a Deutsche Ostforschung с. gyűjteményes mű bevezető tanulmányában így méltatja Brackmann érdemeit: „Wenn die deutsche Ostforschung anders als am Schluss des Weltkrieges allen an s:e billig zu stellenden Forderungen gerecht werden konnte, wenn sie für den Kairpf um deutsches Recht und Ansehen im Osten einen erheblichen Beitrag zu liefern vermochte, ... so hat Albert Brackmann daran ein wesentliches Verdienst." (Bd. I. 11. 1.) Ugyanott Brackmann pályájának egyik fázisát „politischer Einsatz"-ként méltatja. Jól megvilágítja e kutatási ágban érvényesülő s Brackmann szervező szerepével nyilván összefüggő mai felfogást Erich Keysernek ugyanezen műben (Die Erforschung der Bevölkerungsgeschichte des deutschen Ostens. Bd. I. 90—104. 1.) tett következő megállapítása: „Sie (t. i. a német Ostforschung) steht nor neuen Aufgaben, die ihr
