Századok – 1944

Ismertetések - Weszely; Kurt: Deutsche Wehrsiedlungen in Ungarn. Ism.: M. 113

113 POLITIKA ÉS HADTÖRTÉNET hazai és külföldi latinnyelvű források szűkszavú tudósításaihoz képest az idevonatkozó bizánci történeti müvek, beszédek és költemények jelentik az elsőrendű forrásokat. E tudósítások gondos párhuzamba' állítása révén plasztikusan bontakozik ki az olvasó előtt e háborúk eseménytörténete és kronológiája. Az első költemény újra történő kiadását egy edd g meg fel nem használt kézirat bevonása teszi indokolttá és eredrrényessé. A második és harmad к költemény első teljes kiadását R munkája adja számos talpraesett szövegjavítással. Meggyőzően állapítja meg a kiadó, hogy az I. költemény Mánuel 1150/51-i, a második és harmadik 1154-i hadjáratáról szól. Mindhárom költemény történeti forrásértéke — néhány új részlet közlése mellett — abban mutatkozik, hogy Kinnamos adatait mindenben igazolják. YÓNI IUÁTY4S LOVASS REZSŐ: BÁTHORY GÁBOR ÉS A SZÁSZOK. Debrecen 1940. Nagy K. ny. 54 1. 8°. — (A Debreceni Tisza István Tudományegyetem történelmi szemináriumának kiadványai. 8. sz.) „Kevés alakja van a magyar történetnek, akit annyira fé'reismert volna történetírásunk, mint Báthory Gábort" — mondja L. bevezetésében. Magyar kortársai elítélően nyilatkoztak róla, mert többnyire Bethlen Gábor hívei voltak, a szászokat pedig elvakította „a faji gyűlölet". Magánéletének erkölcstelensége is káros irányban befolyásolta a róla ítélkezőket. Mindezek alapján az utókor „a legvadabb rágalmaknak is hitelt adott, erkölcstelennek, sőt perverznek festette", degeneráltnak mondotta, s nem hogy egyéniségét, de politikáját sem tudta megérteni. Pedig Báthory „terveinek és tetteinek tárgyilagos vizsgálata azt bizonyítja, hogy nagytehetségű, széleslátókörű és következetes ember volt" (4.). „Egy hatalmas dunai monarchiát akart teremteni" — magyarázza L. —, hogy így feltámassza a magyar nemzeti királyságot. A török támogatásának megnyerése, a román vajdaságok meghódítása, s a lengyel korona megszerzése jelentették tervének főbb állomásait. A megindulás előtt azonban le kellett számolnia saját országán belül egy ellenséggel: a szászokkal. Ez a szászok elleni küzdelem a munka tárgya, s azt valóban a legapróbb részleteiben is igyekezik nyomon követni. Báthory törekvéseinek komoly voltát L.-nek nem sikerült bebizonyítania. Nagy tervei közül semmi sem sikerült, — nem is sikerülhetett volna az akkori külpolitikai viszonyok között. Ezért nem álltak melléje már reálisabb gondolkodású kortársai sem. L. könyve — a szászok elleni erőszakos, és ahogy a követkpzménvek mutatták, helytelen politika megrajzolásával — szintén ezt bizonyítja, anélkül azonban, hogy szerzője ezt észrevenné, ö mindebből Báthory „korát meghaladó érettségére és államférfiúi éleslátására" (4.) következtet, pedig ezek legjobb esetben is csak az „irreális álmodozót" tárják elénk, ahogy ezt már Angyal Dávid megállapította. Báthory politikájának újraértékelésénél L. a faji gondolatra is hivatkozó. Báthory „az első ma_gyar en ber. akiről kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy öntudatos faji politikát űzött" (4.). Ennek megfelelően politikája is a magyar faji eszme jegyében indult volna a szászok ellen. — Szászok és magyarok között a viszony sohasem volt különösebben barátságos, a XVII. század elején meg éppen ki volt élezve. Faji ellentétekről azonban ekkor sem beszélhetünk, ahogy az L.-lől felsorakoztatott adatok is csak népi, nemzeti, főként pedig társadalmi szembenállást bizonyítanak. EENDA KÁLMÁN WESSELY, KURT: DEUTSCHE WEHRS'EDLUNGEN IN UNGARN. ZUR REICHSPOLITIK IM 16. JAHRHUNDERT. (Volkstum in Südosten, 1943, VII. 113—120. 1.) A német birodalom XVI. századi politikájáról keveset hallunk, a cikk a XVI., XVII. és XVIII. századi magyarországi német telepítések vagy telepítési tervek főbb szempontjait foglalja össze. Aventinus, Schwendi Lázár katonai vonatkozású terveiről, Kollonics, majd Mária Terézia telepítéseiről beszél. Schwen<lire, a magyar történetírás előtt eddig ismeretion kéziratos anyagot is idéz, Századok 1344, I—III. 8