Századok – 1944

Ismertetések - Meszlényi Antal: Magyar sorsunk őrei Mohácstól Trianonig. Ism.: Csery-Clauser Mihály 114

POLITIKAI TÖRTÉNET bár ezeket nem használja ki. Aventinus határvédő katonai telepítési terveit egybeveti a római veterán-telepítésekkel, s valószínűnek látszik, hogy nem alap' nélkül. A szerző tárgyilagosságra törekvő hangja, s a mai történetietlen eszméktől való kihangsúlyozott tartózkodása, kellemes meglepetés. M. BENDA KÁLMÁN: A TÜRÜKKOB NÉMET ÚJSÁGIRODALMA. A XV—XVII. századi német hírlapok magyar vonatkozásainak forráskritikájához. Budapest 1942, Athenaeum ny., 88 1., 1 t. 8°. — (Klny. a Magyar Történettudományi Intézet Évkönyvéből.) B. érdekesen mutatja be tanulmányában a XV—XVII. századi német újságok termőtalaját, típusait, híranyagát, tárgyilagosságának kérdését. Mindezek alapján állapítja meg a magyar eseményanyagra vonatkozó forrásértéküket. Tárgyi szempontból valóban nem értékesek (ezért is hanyagolták el őket annyi ideig, mint forrásokat!), de annál többet mondanak íróik, olvasóik állásfoglalásáról. Helyesen állapítja meg В.: a magyar eseményeknek a német közönség lelkében keletkező árnyképét adják. Érdekesen mutat rá ezze! kapcsolatban a néipet közvélemény megosztottságának tüneteire. Vázolja továbbá a ni agyaiesemények iránti érdeklődés földrajzi elhelyezkedését is. (Igen sikerültek a térképvázlatok!). A friss és eleven tanulmány értékét növeli а XV—XVII. századi német hírlapok s azok magyar vonatkozásainak irodalmával foglalkozó alapos beszámoló; szinte mérlege a kérdés mai állásának Tanulságosak • a függelékben közölt könyvészeti szempontok is. Itt okolja meg „újság" és „hírlap" kifejezéseinek használatát. Történeti szempontok vezették, nem könyvészetiek. Tanulságos lenne, ha hasonló módon képet kapnánk elsősorban az olasz, majd a többi nyugateurópai újság XV—XVII. századi magyar vonatkozású anyagáról s ezek alapján megrajzolhatnék, hogyan kísérte az európai közvélemény a magyar történelem egyik legválságosabb időszakát. WACZULIK MARGIT.. MESZLÉNYI ANTAL: MAGYAR SORSUNK ŐREI MOHÁCSTÓL TRIANONIG. Budapest 1942, Szent István Társulat, 400 1. 8°. Bevalljuk, mindenkor aggodalmat tápláltunk az olyan müvekkel szemben, amelyek válogatott fejezetekben akarnak előadni valamely szerves egységet, s amelyek válogatási szempontját akár táji, akár felekezeti vagy niás elvek határozzák meg. A „vá'ogatott fejezetek" eleve bizonyos népszerűsítő irányzatot sejtetnek; a táji, felekezeti és más szempont pedig még hozzá veszélyesen korlátozhatja az iró és olvasó érdeklődési körét. Lokálpatrióta versengés, felekezeti türelmetlenség és minden más elfogultságból fakadó hibaforrás könynyen veszélyeztetheti a legjobb szándékot is. Jelen esetben azonban a szerző ineg tudta kerülni e veszélyeket, jóllehet kifejezetten azokról a nemzeti nagyokról ad jelen művében rövid életrajzot, ak'kben — mint írja — „a nemzeti és katolikus géniusz a legfehérebb izzásig fokozódott fel". Alakjait általában széles távlatú történelmi képek középpontjába állítja, s a kiválasztott főalak mellett az egykorú élet számtalan szereplőjét is felvonultatva, egy-egy b:ztos ítéletü megjegyzéssel igen jól egyénít és hü korképet ad. Egyébként pedig a tárgyalt személyiségek (Tomori Páltól Apponyi Albertig) bő lehetőséget nyújtottak, hogy Mohácstól napjainkig áttekinthesse a magyar történelem katolikus formálóit, s azok jobb és tüzetesebb megismertetésével tárgyilagosan bíráltassa el a katolicizmus szerepét hazánk újkori történelmében Ilyen pártat'anságra ösztönző különösen az a fejezete, amely „Ábrándképek és véres valóságok" címmel a Lipót-féle abszolutizmus korában joggal támadt reakciós mozgalmak eddig alig ismert katolikus vértanú t sorolja fel. Itt említjük meg, hogy jeles érdeme a szerzőnek, hogy eredeti kutatásokra támaszkodik, s csak a legritkább esetben fordul közkeletű feldolgozásokhoz. Innen magyarázható lendületes előadásmódja, amely sokszor kilépve a tudományos próza fegyelméből, még a legnehezebb anyagot is közel tudja hozni az olvasóhoz. CSERY-CLAUSER MIHÁLY.